510 éve, 1508-ban kétéves korában koronázták magyar királlyá Jagelló II. Lajost, akinek élete és uralkodása a hazánk sorsát tragikusan befolyásoló mohácsi csatában ért véget.
1506. július 1-jén Budán született Jagelló II. Lajos magyar és cseh király. Apja a lengyel eredetű Jagelló-házi II. Ulászló volt, anyja, akit várandossága nagyon legyengített, gyermekágyi lázban a szülés után meghalt, Candale-i Anna francia hercegnő volt. A koraszülött Lajost disznók felhasított gyomrába helyezték, így tartva stabilan a hőmérsékletét. A beteges Ulászló szerződést kötött 1507-ben I. Miksa császárral, gyermekei összeházasításáról Miksa unokáival. A szerződés azt is kikötötte, hogy a szerződő uralkodóházak bármelyikének kihalása esetén a trón a másikra száll.
A gyermek II. Lajost 1508. június 4-én koronázták magyar, 1509-ben cseh királlyá. Apja 1516-ban történt halála után lépett trónra, nagykorúvá nyilvánítva. A Jagellóknak így egy új ága jött létre, a cseh-magyar ág, ami mindöszsze két generáción át vezette Szent Vencel és Szent István koronájának országait, azaz Csehországot és Magyarországot.
II. Ulászló, amikor Farkashidán aláírta a magyar választási feltételeket, többek között arra is ígéretet tett, hogy agyrészt Magyarországon fog élni. ígéretét betartotta, II. Ulászló és fia, II. Lajos is túlnyomórészt Magyarországon tartózkodtak, összesen csak néhány évet voltak távol Magyarországtól, akkor, ha a cseh korona országaiba látogattak.
Sem a főúri, sem a köznemesi párt nem volt elég erős, hogy a gyermek uralkodót befolyása alá vonja, így 28 tagú tanácsot rendeltek mellé. Két jeles humanista, Balbi Jeromos és Piso Jakab lett a nevelője. Halála előtt Ulászló Brandenburgi György őrgrófot, Bornemisza János budai várnagyot és Bakócz Tamás esztergomi érseket tette gyámjaivá, ám ők rossz irányban hatottak rá. Lajos jó vívó és táncos, de gyenge kezű uralkodó lett, üres kincstárat örökölt, nem tudott rendet tenni főurai közt, néha cselekedni kezdett, majd ismét kihunyt benne a tetterő.
Az ország hanyatlott, a pártok és országnagyok nem az ország sorsával, csak saját hatalmuk s vagyonuk gyarapodásával törődtek. Míg a török a határokat fenyegette, anarchia dúlt, esztelen fényűzés s az értékek elzálogosítása folyt, sosem akadt pénz a hadseregre. A pazarlásban élen járt a király, evőeszközeit is zálogba tette. A bécsi Habsburg-Jagelló-szerződés lezárta a két dinasztia vetélkedését a Közép- Európa fölötti hegemóniáért. A szerződést nehézség nélkül hajtották végre: Lajos nővére, Anna vőlegénye a későbbi magyar király, Ferdinánd lett, aki 1521-ben feleségül vette a Jagelló királylányt, egy évvel később, 1522 januárjában pedig a gyámjaira támaszkodó II. Lajos és a mulatságokat kedvelő, életvidám Habsburg Mária is házasságot kötöttek. Mária férjénél erősebb volt, leváltotta a cseh kormányt, nálunk ez nem sikerült. A királyné birtokai anyagi támaszt nyújtottak, 1525-ben lefoglalták a Fuggerek budai vagyonát, s elvették tőlük a körmöci kamarát – ám egy év múlva vissza kellett adniok.
Időközben azonban a frissiben trónra került I. Szulejmán hadjárata elfoglalta Nándorfehérvárt, és nyitva állt az út Magyarország belseje felé. 1521-ben I. Szulejmán csapatai bevették Nándorfehérvárt és Szabácsot, a két déli kulcserődöt. A nehezen összeszedett magyar hadsereg csak Mohácsig jutott el, majd egy járvány miatt feloszlott.
„Országunk most már nyitva áll a török előtt vízen és szárazon, és sohasem lehet boldog és nyugodt, amíg Szabács és Nándorfehérvár az ellenség kezén marad” – írta ekkor Lajos. A király 1522-ben egy évre cseh országát látogatta meg, itthon minden ugyanúgy folyt tovább. Kevesen ismerték fel a veszély nagyságát, s próbáltak tenni valamit, köztük volt Tomori Pál kalocsai érsek (korábbi végvári tiszt) és Giovanni Burgio pápai követ, az előbbi 1523-ban Szávaszentdemeternél nagy győzelmet aratott – de törekvéseik meghiúsultak a vezető körök ellenállásán. A köznemes párt 1525-ban hatalomra került, Werbőczy nádor lett – de azt saját céljaira használta fel. Szörény vára elesett, Szulejmán Bécs ellen átvonulási engedélyt kért, ezt a király megtagadta. Burgio írta 1526 elején: „Ez az ország nem képes magát megvédeni, hanem ki van szolgáltatva az ellenség kegyelmének.”
Magyarország ellen 1526 áprilisban indult el Isztambulból a szultáni had, s július 2-án kelt át a Száván. Az udvar kapkodva kért segítséget az európai hatalmaktól, de csak ígéreteket kapott. 1526-ban a cognaci liga (Franciaország, Velence, Anglia és a pápa) a Habsburg-orientáció miatt alig támogatta Lajost, a belső széthúzó erők csak mélyítették a válságot. Lajos 1526 júliusban felkelést hirdetett, ez kis visszhangra talált. Július 20-án 3-4 ezer fővel indult Budáról. Védői július 28-án feladták Péterváradot, erről a király augusztus 4-én értesült. A Tordán lévő Szapolyait futárral utasította: csatlakozzon hozzá. A török augusztus 14-én ért Eszékre, a Dráva-híd 19-re készült el. „Az ellenség szemünk láttára több helyen lángba borítja országunkat. Csak rátok várunk még, s mihelyt megérkeztek, Isten segedelmével megütközünk az ellenséggel. Siessetek tehát a leggyorsabban” – írta Lajos augusztus 25-én a horvát bánnak és a zágrábi püspöknek.
A fővezérség Tomorira maradt, szerinte a 300 ezer török közül csak 60 ezer igazi katona – ez is kétszerese volt a magyaroknak. (A valóságban összlétszámuk 100 ezer körül lehetett.) A csata Mohácstól délre folyt le, Tomori serege a 300 ágyúval rendelkező török haddal összecsapva másfél óra alatt megsemmisült. Hét főpap, köztük Tomori Pál, és 15 báró esett el. A király elmenekült, de a Csele-patakon átugratva megbotlott a lova, s ő a patakba fulladt. Holttestét apródja, Ulrich von Zettrich lelte meg, november 9-én Székesfehérvárott temették el. Szeptember 12-én a szultán bevonult Budára, majd az országot végigdúlva, távozott.
A csata nyomán összeomlott a magyar állam, Szapolyai János, aki nem ért időben Mohácsra, Lajos egyik utóda lett. Az ország kettészakadt a kettős királyválasztás révén, a nemesség trónra emelte Ferdinándot is. Mária bátyja, V. Károly megbízásából Németalföld kormányzója lett.
A legnagyobb baj idején ült a leggyengébb király a magyar trónon, s a vezető rétegben semmi felelősségérzet nem volt. A mohácsi vereség 150 évre leállította a fejlődést, Mátyás korszerű birodalmából peremország lett.
