920 éve, 1099. július 15-én az európai keresztes hadak – Bouillon Gottfried, Normandiai Róbert és Tankréd vezetésével – elérték első számú céljukat, Jeruzsálemet, a kereszténység szülővárosát, és elfoglalták a moszlimoktól.
A XI-XIII. századi keresztes hadjáratok két kultúra összecsapásai, a Nyugat első gyarmatosítási kísérletei voltak. E háborúk azonban közelítették is egymáshoz a moszlim és keresztény világot, és jelentősen növelték az európaiak földrajzi és egyéb ismereteit.
Birtoklásáért a XIII. század végéig folytak a keresztes háborúk. Az első keresztes hadjáratot II. Orbán pápa hirdette meg az 1095-ös clermonti zsinaton, hogy a Szent Sírt visszaszerezzék és Alexiosz bizánci császárnak segítséget nyújtsanak a szeldzsuk előrenyomulás ellen. A XI. századra e török népcsoport elfoglalta Azerbajdzsánt, Perzsiát, Kurdisztánt, Örményországot, Antiochiát, és Kis-Ázsia nagy részét. 1092-re megközelítették Konstantinápolyt. Európában ugyanakkor megnőtt a népesség, és a hadjárat a nemesség birtok nélkül maradt részének jó alkalom volt új földek szerzésére. A négy hadtestet Bouillon Gottfried, Alsó-Lotharingia hercege, a dél-itáliai normann Bohemond, Szent Gilles-i Rajmund, Toulouse grófja és Róbert, Flandria grófja vezették. Emellett számtalan kisebb, szervezetlen csapat is útnak indult, mellettük kalandorok és vallási fanatikusok is. Összesen mintegy 300 ezer lovag kelt hadra.
Közülük 25 ezer gyalogos és 4000 lovas 1096-97-ben ért el Konstantinápolyba, első haditettük Nikaia (ma Iznik) bevétele volt 1097 júniusában. Az anatóliai hegyvidéken az előrenyomulás egyre nehezebb lett: csak októberben érkeztek meg Antiochia (ma Antakya) alá, amelyet 1098 júniusában vettek be. A sereg ezután Jeruzsálem felé fordult, létszáma 12 ezer gyalogosra és 1500 lovasra csökkent. A várost közben a kairói síita Fátimidák csapatai foglalták el, akik a szunnita szeldzsdukok ellenségei voltak. A keresztesek, Godofréd, Normandiai Róbert és Tankréd vezetésével 1099. július 15-én elfoglalták Jeruzsálemet, s noha sértetlenséget ígértek, több tízezer embert kardélre hánytak és kifosztották a várost.
Ezután a sereg zöme hazatért, az ottmaradókra bízva a kormányzást. Bouilloni Gottfried lett a kormányzó, Pisa érseke a jeruzsálemi pátriárka. Gottfried halála után, 1100-ban bátyja, Baldvin Jeruzsálem királya lett, s megalapították az első feudális államot a Szentföldön. Később létrejött az Antiochiai Fejedelemség, a Tripoliszi és az Edesszai Grófság, s az Örmény Királyság, melyeknek vezetői és főpapjai mind nyugatiak (latinok) voltak.
1144-ben Zangli szeldzsuk uralkodó elfoglalta Edesszát (ma Urfa). Válaszul III. Jenő pápa újabb hadjáratra felhívó bullát bocsátott ki. A toborzásban fő szerepet vitt Claivaux-i Szent Bernát. A vezetők VII. Lajos francia és III. Konrád német király voltak. A németek 1147 októberében nagy vereséget szenvedtek Kis-Ázsiában, maradékuk 1148-ben Jeruzsálemben egyesült a franciákkal. 50 ezer fős sereg indult Damaszkusz ostromára, de Zangli utóda, Nureddin hadai elől megfutamodtak. Nureddin unokaöccse, Szaladin 1169-ben Egyiptomot, 1183-ban Aleppót is elfoglalta, így a keresztes államokat bekerítette. 1187-ben El-Hakimnál szétverte a lovagok seregeit, majd visszafoglalt Jeruzsálemet és számos más erősséget.
A város elestének hírére VIII. Gergely pápa meghirdette a harmadik keresztes hadjáratot, amely Barbarossa Frigyes német császár, Oroszlánszívű Richárd angol és II. Fülöp Ágost francia király vezetésével 1189-ben indult el. A császár útközben vízbe fúlt, az angolok 1191-ben Cipruson újabb keresztes államot hoztak létre, majd az egyesült sereg elfoglalta Akkont, de Jeruzsálemig nem jutottak el. 1192-ben Richárd és Szaladin békét kötött, amely lehetővé tette a zarándokutakat, de a városok a moszlimok kezén maradtak.
A negyedik hadjáratban a keresztesek 1202-ben a magyar királysághoz tartozó Zárát, majd 1204-ben Konstantinápolyt foglalták el és fosztották ki. Itt létrehozták a Latin Császárságot, az elmenekült görögök pedig Nikaiában és Trapezuntban alapítottak császárságot. Ezután a keresztes mozgalom végképp elvesztette hitelét, és lehetetlenné vált a két keresztény egyház egyesítése. Meggyengült a Bizánci Birodalom is, amely addig Európa védőbástyája volt a keleti hódítókkal szemben. 1212-ben szervezték a gyermekek keresztes hadjáratát, ennek résztvevőit keleten rabszolgának adták el. Az ötödik hadjárat II. Endre magyar király vezetésével 1217-ben indult, de jelentős eredményeket nem ért el. A hatodik hadjáratban II. Frigyes császár diplomáciai úton elérte, hogy az egyiptomi kalifa átadta Jeruzsálemet, Betlehemet és egy kijáratot a tengerhez. 1244-ben a mongolok elől nyugatra húzódó horezmi türkök elfoglalták Jeruzsálemet, s a kereszténység örökre elvesztette a Szent Várost. 1248-ban IX. Szent Lajos francia király indította a hetedik háborút, de ez is kudarcba fulladt, s a király egyiptomi fogságba esett. Kiszabadulása után 1270-ben ő indította az utolsó hadjáratot is, de Tuniszban járványban meghalt.
