Filozófus volt, de otthonosan mozgott a matematikában, a fizikában, a jogban és a műszaki tudományokban is. Idén 1646. július 1-jén született és 1716. november 14-én halt meg Gottfried Wilhelm Leibniz, az egyetemes tudomány egyik legsokoldalúbb alakja.
„Minden lélek ismeri a végtelent, ismer mindent, de zavarosan.”
Olyan ötleteket fogalmazott meg, amelyek a számítógép működését vetítették előre, tökéletesítette a kettes számrendszert, megalkotta a differenciálszámítás alapjait, és még tengeralattjárót is tervezett.
A kettes számrendszer egyik megalkotója
Leibniz 1646. július 1-jén született Lipcsében. Édesapja egyetemi professzor volt, akit azonban már kisgyermekként elveszített. Az apa hatalmas könyvtára mégis meghatározta a fiú sorsát: önállóan tanult, nyolcévesen már folyékonyan olvasott latinul, később pedig a görög nyelvet is elsajátította.
Rendkívüli tudásszomja már fiatalon megmutatkozott. Tizenöt éves korában egyetemi tanulmányokat kezdett, miközben a kor legnagyobb gondolkodóinak műveit tanulmányozta.
Már a 17. században a számítógépek logikájáról gondolkodott
Leibniz egyik legkülönlegesebb korai munkája *A kombináció művészetéről* című értekezés volt. Ebben azt fejtegette, hogy az emberi gondolkodás elemi jelekből és azok különböző kombinációiból épül fel.
Ez a gondolat évszázadokkal később a számítástechnika és a mesterséges intelligencia fejlődésének egyik alapelvévé vált. Nem véletlen, hogy sokan a modern informatika egyik szellemi előfutáraként tekintenek rá.
Ma minden számítógép a bináris, vagyis kettes számrendszerben működik.
Leibniz volt az első tudósok egyike, aki felismerte ennek különleges jelentőségét, és matematikailag is kidolgozta alkalmazását. Felfogása szerint a világ legegyszerűbb alapegységekből épül fel – hasonlóan ahhoz, ahogyan a bináris rendszer is csupán két jelre épít.
Egyszerre volt filozófus és matematikus
Nevéhez fűződik a differenciál- és integrálszámítás alapjainak kidolgozása. Bár az elsőbbség kérdésében hosszú vita alakult ki közte és Isaac Newton között, ma már a tudománytörténet mindkettőjüket a modern analízis megteremtői között tartja számon.
A ma is használt matematikai jelölések közül több – például az integrál jele – szintén Leibniz öröksége.
Leibniz nem csak elméleti tudós volt. Olyan mechanikus számológépet készített, amely már nemcsak összeadni és kivonni, hanem szorozni és osztani is képes volt. Találmányát Londonban is bemutatta, ahol akkora elismerést aratott, hogy a Royal Society tagjai közé választották.
Minden érdekelte
Kevés olyan tudományterület létezett, amely ne keltette volna fel a figyelmét.
Írt a geológiáról, az égitestek mozgásáról, a nyelvek eredetéről, a történelemről, a politikáról és az etikáról. Foglalkozott bányászattal, vízgazdálkodással, sőt még a tengervíz sótalanításának lehetőségeit is vizsgálta.
Leibniz nem elégedett meg az elméletekkel.
Különféle szerkezeteket is tervezett: hidraulikus prést, új típusú szélmalmot, szivattyúkat, óraszerkezeteket, valamint egy tengeralattjáró tervét is elkészítette. Bányászati fejlesztései közül több a gyakorlatban is működött.
Egy egész filozófiai rendszert alkotott
Leibniz filozófiájának központi eleme a monászok tana. Úgy vélte, hogy a világ legkisebb építőkövei nem anyagi részecskék, hanem szellemi természetű erőegységek, az úgynevezett monászok. Ezek alkotják a valóságot, működésüket pedig Isten által megteremtett, előre elrendelt harmónia kapcsolja össze.
Leibniz szerint Isten a lehető világok legjobbját teremtette meg. Ez a gondolat később óriási vitákat váltott ki.
A felvilágosodás korában Voltaire éppen ezt a nézetet figurázta ki világhírű regényében, a Candide-ban, amely máig a filozófiatörténet egyik legismertebb irodalmi vitairata.
Európa tudósait összekötő hálózatot épített
Leibniz szinte minden jelentős kortárs tudóssal levelezett. Tudományos kapcsolatrendszere egész Európát behálózta, és nagy szerepet játszott abban, hogy az új felfedezések gyorsabban eljussanak egyik országból a másikba.
Emellett részt vett a berlini tudományos akadémia megalapításában, amelynek első elnöke is lett.
Gottfried Wilhelm Leibniz 1716-ban hunyt el Hannoverben. Életében sok elképzelése megelőzte korát, ezért kortársai közül nem mindenki értette munkásságának jelentőségét.
Ma azonban a modern matematika, a logika, az informatika és a filozófia történetének egyik legnagyobb alakjaként tartják számon. Gondolatai évszázadok múltán is hatnak: a bináris számrendszertől a számítógépek működéséig, a logikától a mesterséges intelligenciáig számos területen felfedezhető öröksége.
