Jóm-kipúr, más néven „engesztelés napját” a zsidó vallás legszentebb ünnepének tartják. A magyar nép az egész napos böjt miatt „hosszú nap”-nak nevezi.
Az engesztelés ünnepe – népies elnevezéssel: a hosszú nap – bibliai eredetű ünnep, a zsidó naptár szerinti hetedik hónap, azaz Tisri hónap 10. napja; a Gergely-naptár szerint évente változóan, szeptember vagy október hónap valamelyik napjára esik.
A jóm-kipúr jelentőségét mutatja, hogy a hívő zsidók egy teljes hónapot (elul) és még tíz napot szentelnek a felkészülésre, az ünnepet mintegy felvezeti a zsidó újév (ros hásáná) és levezeti a nem sokkal később sorra kerülő sátoros ünnep (szukot). Az engesztelés napja elnevezés arra utal, hogy a Mindenható megbocsátotta Izrael fiainak a pusztai vándorlás idején elkövetett bálványimádás, az aranyborjú imádásának bűnét. Izráel népe ezt akkor követte el, amikor Mózes éppen a tízparancsolatot – köztük a bálványimádás tilalmát – tartalmazó kőtáblákat vette át Istentől a Hóreb-hegyen (a mai Sínai-hegyen). Az Örökkévaló ezután kijelentette: „Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van” (3. Móz. 23,27). A hagyomány szerint az ünnep nemcsak az élők, hanem a halottak, sőt az eljövendő nemzedékek számára is engesztelést hoz.
A Talmud az ünnepet egyszerűen csak napnak (jomá) nevezi, a hagyomány szerint ekkor pecsételik le, teszik véglegessé azt az ítéletet, amelyet ros hásánákor, az újév napján hozott az emberek sorsáról az Örökkévaló. A két ünnep közötti idő ezért a bűnbánat napjainak ideje. Az engesztelés napját bűnbánó szertartások előzik meg, mint a rituális fürdő (mikve), a bocsánatkérés, a bűnbevalló imák (viduj) elmondása. A jóm-kipúr böjtnap is, és a szokásos munkatilalmak is érvényesek ekkor. A jeruzsálemi templom, azon belül a Szentély fennállásának idejében a főpap ezen a napon mehetett be a Szentek szentjébe, hogy ott végezze szolgálatát az egész nép bűneinek megbocsátásáért.
A hívő zsidók a nap nagy részét imádsággal töltik, recitálják a Jizkort az elhunyt családtagok emlékére, megvallják bűneiket, isteni megbocsátásért könyörögnek, Tóra-olvasmányokat, Jónás könyvének felolvasását és istentiszteleteket hallgatnak. Az alkalomhoz illő viselet a fehér, a tisztaság szimbóluma. Az emberek azt kívánják egymásnak, hogy a mennyei könyvben azok közé írassanak be, akik jó év elé néznek. A nap a neila szertartással és a sófár (kosszarvból készült kürt) megfújásával ér véget.
