Kapisztrán Szent János ferences szerzetes prédikációival tízezreket mozgósított, majd Hunyadi János oldalán a nándorfehérvári diadal egyik meghatározó alakjává vált.
Kapisztrán Szent János (latinul Ioannes de Capistrano vagy Ioannes Capistranus, olaszul Giovanni da Capestrano) itáliai ferences rendi szerzetes, teológus, inkvizítor, a nándorfehérvári diadal egyik hőse idén 640 éve, 1386. június 24-én született és 570 éve, 1456. október 23-án halt meg.
Ha közelebbről nézzük Kapisztrán Szent János életét, hamar kiderül, hogy alakja korántsem olyan egyértelmű, mint ahogyan a történelemkönyvek hősportréi sugallják. Egyes életrajzok a szigorú szerzetest, a rend megújítóját és Nándorfehérvár hősét állítják középpontba, mások inkább az inkvizítort idézik fel, aki a husziták és a zsidók ellen is fellépett, és a vallási kényszertől sem riadt vissza. Kapisztrán örökségét ezért nehéz egyetlen jelzővel leírni: életének különböző oldalai egymással is feszültségben állnak.
A jogászból szerzetes lett
Kapisztrán Szent János 1386. június 24-én született az itáliai Capestranóban. Fiatalon jogot tanult Perugiában, később bírói tisztséget töltött be, majd a város kormányzója lett. Élete 1415-ben vett fordulatot, amikor egy politikai konfliktus nyomán fogságba került. Szabadulása után hátat fordított korábbi életének, vagyonát szétosztotta a szegények között, és belépett a ferences rendbe.
Szerzetesként Európa-szerte ismert hitszónokká vált. Prédikációi olyan tömegeket vonzottak, hogy sokszor a templomok sem tudták befogadni hallgatóságát. A rend megreformálásáért dolgozott, emellett pápai megbízásokat teljesített, és inkvizítorként is tevékenykedett. Fellépése a kor vallási konfliktusainak része volt: különösen a huszitizmus ellen küzdött, miközben a zsidók üldözésében is szerepet vállalt.
Kapisztrán Szent János 1451-től Itália után a német területeken folytatta prédikátori tevékenységét, fellépve többek között a női hiúság és a szerencsejáték ellen. Bécsi, 1451-es nagyböjti beszédei nyomán máglyát is raktak a tiltott fényűzés és szórakozás kellékeiből: a hagyomány szerint maga a királyné dobta elsőként a tűzbe sakkjátékát és hajdíszét.
Keresztes hadjárat a török ellen
A 15. század közepén az Oszmán Birodalom terjeszkedése egyre nagyobb fenyegetést jelentett Európa számára. Kapisztrán 1454-ben a frankfurti birodalmi gyűlésen sürgette a törökellenes összefogást és Magyarország megsegítését. III. Callixtus pápa 1455-ben megbízta a török elleni hadjárat megszervezésével, majd 1456-ban hivatalosan is a keresztes sereg toborzására kérte fel.
Kapisztrán Magyarországon több városban megfordult, és rövid idő alatt jelentős számú önkéntest gyűjtött össze. A hozzá csatlakozó keresztesek között sok egyszerű ember volt, akiknek nem feltétlenül volt katonai tapasztalatuk, de hitük és lelkesedésük a küzdelem fontos erejévé vált.
A nándorfehérvári diadal
1456 nyarán II. Mehmed szultán serege Nándorfehérvárt ostromolta. Hunyadi János a vár védelmét irányította, Kapisztrán pedig keresztes csapatainak élén segítette a törökök elleni harcot. A döntő összecsapásokban a szerzetes nem maradt a háttérben: keresztjét magasra emelve vezette embereit, és személyes bátorságával is példát mutatott.
A júliusi győzelem megállította az oszmán előrenyomulást, és hosszú időre meghatározó eseménnyé vált a magyar történelemben. A nándorfehérvári diadal emlékéhez a déli harangszó hagyománya is kapcsolódik, amelyet a pápa az ostrom idején rendelt el a keresztények imádságra hívására.
A szent emlékezete
A győzelem után a táborban pestisjárvány tört ki. Hunyadi János 1456. augusztus 11-én halt meg, Kapisztrán pedig október 23-án, az akkori Magyar Királyság területén fekvő Újlakon hunyt el. Halálát követően tisztelete gyorsan elterjedt, VIII. Sándor pápa 1690-ben szentté avatta.
Emléknapja ma is október 23., a magyar katolikus egyház pedig a magyar történelemhez szorosan kötődő szentként tartja számon. Kapisztrán alakja egyszerre idézi fel a középkori vallásos buzgóságot, a keresztes hadjáratok korát és a nándorfehérvári győzelmet, amelyben a szerzetes a hit és a katonai helytállás jelképes alakjává vált.
