Irodalmi estet rendeznek Szófiában abból az alkalomból, hogy Kertész Imre 10 éve kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.
Multimédiás irodalmi-zenei felolvasás-performance-szal ünneplik hazánk eddig egyetlen irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett íróját, Kertész Imrét és a Sorstalanság című művét. Az esten Hadzsikosztova Gabriella színésznő, a budapesti Malko Teatro vezetője tart előadást és Emil Baszat irodalomtörténész mutatja be a szerző könyveit a Salom nevű bolgár zsidó szervezet szófiai székházában
Doncsev Toso, a Szófiai Magyar Intézet igazgatója elmondta az MTI-nek, hogy az irodalmi estet közösen rendezik a Salom egyesülettel. Emil Baszat irodalomtörténész mutatja be Kertész Imre bolgárul megjelent műveit, így a Sorstalanságot, a Gályanaplót, a Jegyzőkönyvet és a Kaddis a meg nem született gyermekért címűt. Hadzsikosztova Gabriella színművész, a budapesti bolgár színház, a Malko Teatro vezetője irodalmi kollázst állított össze és ad elő Kertész Imre írásaiból.
2002. október 10-én jelentették be Stockholmban, hogy Kertész Imrének ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint az egyénnek a történelem barbár önkényessége elleni törékeny kísérletét ábrázolja a Sorstalanság című regényében, amely életművének legismertebb darabja, még hindi és arab nyelvre is lefordították – tette hozzá Doncsev Toso.
Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten és 1944 nyarán, 14 évesen Auschwitzba deportálták. Több koncentrációs táborban is fogva tartották, majd a lágerek – köztük a buchenwaldi tábor is – amerikai felszabadítása után, 1945-ben hazatért Magyarországra és befejezte tanulmányait. Ezt követően újságírással és fizikai munkával, később fordításból tartotta el magát.
Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regény, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. Elkezdte a Sorstalanság írását is, de kiadása nehézségekbe ütközik. Legismertebb művében a 15 éves Köves Györgynek az auschwitzi, buchenwaldi koncentrációs táborokban szerzett tapasztalatait írja le. Bár a könyv 1975-ben jelent meg először (az első német fordítás 1990-ben, az angol változat 1992-ben látott napvilágot), csak a 80-90-es években születtek olyan kritikák, amelyek a magyar irodalmi posztmodernség kánonjába sorolták Kertész Imre regényét.
Tavaly Kertész Imre bejelentette, hogy visszavonul az írástól, munkásságának, életének 35 ezer oldal iratanyagot tartalmazó archívumát novemberben hivatalosan is átadta tudományos célú kutatások számára a Berlini Művészeti Akadémiának.
