Köln „rehabilitálta” boszorkányait. Több, mint 400 éves ítéleteket bírált felül Köln Város Tanácsa, és kért értük bocsánatot.
Egyhangú szavazással elítélte a kölni tanács a német városban négyszáz éve lefolyt boszorkánypereket és „rehabilitálta” a boszorkányként megbélyegzett embereket. Kölnben annak idején összesen 38 halálos ítéletet róttak ki boszorkányság miatt. Az áldozatok között nemcsak nők voltak, hanem három férfi és egy fiú is.
Egy nyolcéves kislányt – akire szintén rásütötték, hogy boszorkány – elkergettek a városból. Német területeken becslések szerint 25-30 ezer nőt és férfit bélyegeztek meg azzal, hogy boszorkány és varázsló.
A kölni boszorkányüldözések máig legismertebb áldozata a tehetős kereskedő asszony, az 1570 környékén született és 1627-ben meghalt Katharina Henot. A nő a tömlöcből megindító leveleket írt, amelyekben ártatlanságát bizonygatta. Néhány történész szerint Katharina Henot befeketítése mögött a nő riválisai és anyagi érdekek húzódtak meg. Az asszony súlyos kínzás ellenére sem vallotta magát boszorkánynak, ennek ellenére halálra ítélték és megfojtották.
A boszorkányüldözések általánosan a másság el nem fogadásáról szóltak. A női természetet a késő középkor különösen nyitottnak tartotta a természetfeletti kommunikációra, ez hozzá is járult a női látnokok tekintélyéhez, másfelől az elszaporodó boszorkányvádak ugyanezen gondolatmenet alapján a nőkben látták a sátán tipikus szövetségeseit, s a boszorkány sztereotípiáját a nőellenesség toposzaival ötvözték. Mindennek nagy szerepe lett abban, hogy a későbbiek során a boszorkányvádak elsősorban a nők ellen irányultak.
Nehezen lehetne pontosabb képet festeni a kor ördögi szörnyűségekkel riogató álomvilágáról, mint amit Hieronymus Bosch festményein láthatunk. Az immár elsősorban nőként elképzelt boszorkányok tobzódó, obszcén erotikuma kapóra jött a női meztelenség ábrázolására vonatkozó keresztény tabukat feszegető reneszánsz és manierista festőknek, mint Albrecht Dürer, Hans Baldung Grien és Albrecht Altdorfer. Az ő festményeik pedig tovább terjesztették a boszorkányszombat mítoszát.
Bár a boszorkányok újkori felmentése egyesek szerint szép gesztus, a történészek között van, aki úgy véli, felesleges lépés, tekintettel arra, hogy manapság már senki sem kételkedik a boszorkányok ártatlanságában.
