„Van egy rendívül zaklatott, sok traumával telített 20. századunk.” Kik képviselték a háborúban otthon maradt írókat és kik a katonának álltakat? Hogyan élte meg Ady Endre, Babits Mihály, Molnár Ferenc, Tersánszky Józsi Jenő vagy Szép Ernő a háború borzalmait?
„Írni egy-két verset írtam csak a háború óta. Hiszen sohse voltam termékeny, de ilyen megbénulásról, amikor annyi a lázadnivalóm és írnivalóm, fogalmam sem volt. Isten legyen veled, kedves Lajoskám, s hozzon vissza épen s hamar.” (Ady Endre levélrészlete Bíró Lajosnak)
A háborút megélt magyar írók és költők személyes élményein keresztül, fotók, szövegrészletek és visszaemlékezések segítségével mutatja be az 1914 és 1918 közötti éveket a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) szerdán nyílt új időszaki kiállítása az I. világháború kitörésének centenáriuma alkalmából.
„Maradni szégyen, veszni borzalom” – Magyar írók az első világháborúban
BABITS MIHÁLY: MIATYÁNK – 1914
(részlet)
Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háboru van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomoruan,
add, hogy mondhassuk könnyebben -:
Legyen meg a te akaratod!
mint angyalok mondják mennyekben.
Előtted uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajjon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?
„A kiállítás méretét nemcsak a nagy háború tényének a magyar történelemben játszott súlya és hatása határozza meg, hanem az irodalom magánéletének és közéletének, az élet a háborúban témának gyűjteményünkből vett rendkívül gazdag bemutatási lehetősége versek, levelek, képek, tárgyak és zenei művek segítségével” – hangsúlyozta a tárlat megnyitóján E. Csorba Csilla, a múzeum főigazgatója.
„Van egy rendívül zaklatott, sok traumával telített 20. századunk”, amellyel egyrészt szembesíteni kell az embereket, másrészt nagy szükség van ezek kibeszélésére Európa szerte, a most nyílt kiállításhoz hasonló bemutatókon keresztül – fogalmazott Cseri Miklós kultúráért felelős helyettes államtitkár.
A Maradni szégyen, veszni borzalom – Magyar írók az első világháborúban című tárlat elsősorban a korabeli irodalmi művekből és személyes, elbeszélő forrásokból építkezve az egyéni tapasztalatok közvetítésére vállalkozik, valamint bemutatja az írók számára a hátországban és a fronton adott új szereplehetőségeket. Ez a kettősség a terek kialakításában is megjelenik: a bemutató két, egymással párhuzamos bejárást tesz lehetővé a látogató számára közös kiindulóponttal, illetve végponttal.
Otthon maradottak és katonának álltak
A felvezetést a háborút megelőző időszakok jövőre vonatkozó, de a kor technikai fejlődésébe vetett hitéből táplálkozó utópiái adják, amelyek idilljét felborítja a szarajevói merénylet és a hadüzenet. A sorozás megjelenítése adja a választóvonalat a két lehetséges út között, hogy a látogató a front felé, vagy a hátország felé indul.
BONCZA BERTÁNAK
„[Érmindszent, 1914. aug. 12.]
Rossz, de nekem legimádottabb, legáldottabb, legkedvesebb kisleányom, csókollak ezerszer a leveledért, melyben megint olyan nagyon Csinszka vagy.
Képzeld el utamat: Zilah, az a[!] alig nyolcezer lakosú városka megszállva hatezer katonával. Gépek, ágyúk, besorozott lovak, hadikonyhák, társzekerek tömege. Találkozás régi diákpajtásokkal, kik holnap-holnapután már mennek a háborúba. Szegény néhai Ady János nagybátyámnak három fiát hívták be. Ráadásul Margit húgom vőlegényét is, kiknek e hónapban lett volna az esküvőjük. S az egész világ elszánt mégis és hősieskedő.” (Ady Endre levele Boncza Bertának)
A háborús írói, újságírói szereplehetőséget az otthon maradtak oldaláról Ady Endre, Babits Mihály, Lengyel Menyhért és Móricz Zsigmond képviseli, míg a katonák oldalán Gyóni Gézával, Tersánszky Józsi Jenővel, Szép Ernővel és Balázs Bélával lehet találkozni.
A helyszíneket a hadifogság és az internálás élethelyzeteinek feldolgozása gazdagítja: átmeneti szerepekben látható a haditudósító Molnár Ferenc, Biró Lajos, Vészi Margit, akik a csaták és a lövészárkok világát csak megfigyelik és a cenzúra fokozott figyelme mellett közvetítik a hátország számára. A cenzúra erejéről a bemutatott korabeli kéziratok, sajtótermékek tanúskodnak. Az írók levelei, visszaemlékezései, naplói beszámolnak a háborús hangulatokról és közvélekedésről, a hadikórházak mindennapjairól, a lövészárkok életéről és a hátország megváltozott világáról, de számot adnak a művészek háborús világgal és önmagukkal kapcsolatos töprengéseiről, érzéseiről is.
A háborús témájú publicisztikai írások és szépirodalmi művek megismerésével a látogató az európai értelmiség első világháborús elköteleződésének természetéről és a „háborúkultúra” magyarországi megjelenéséről is képet kaphat.
„1914. nov. 15.
Indulás éjjel az utcán… Az első tábortűz… Az első véres vatta… Az első srapnel a templomban… Ég a ház… Telitalálat… Az árokásás, ha jön a muszka… Dekkungok a víz mellett… Gyermekhulla az útparton…” (Tersánszky Józsi Jenő levele)
„1915. febr. 24.
Kétórás álldogálás után a sárban, láttam József Ferdinánd főherceget, s aki utána huszárruhában ment, úgy mondják: a trónörökös. Kutyafáját, sokkal több vagyok, mint bármelyikök. Ha egy ostoba golyót nem kapok, több leszek az embereknek, mint ők, s jobban megemlegetnek.” (Tersánszky Józsi Jenő levele)
Nemcsak a kezdeti lelkesedés és a fokozatos kiábrándulás mutatkozik meg a bemutatón, de az elutasítás és az egyre erősödő pacifizmus is, így a háború allegóriájaként egy kórházba helyezve jelenik meg az őrület témája, ami a tömegek háború eleji pszichózisát és a fokozatos lelki és testi megroppanását is kifejezi. Ez vezeti fel a szimbolikus értelemmel felruházott temetést, amely konkrét formában Ady Endre búcsúztatásaként jelenik meg a kiállítás alkalmából restaurált, Melocco Miklós alkotta Ady-oltárral.
A kiállításban az írók személyes használati tárgyai, kötetei és kéziratai mellett korabeli képzőművészeti alkotások, plakátok, fotók is láthatók, a téma feldolgozását interaktív számítógépes tudáspontok segítik.
A tárlat november 6-tól 2015. január 10-ig látogatható.
Fotók: PIM, OSZK, Cultura
