171 éve, 1852. április 21-én nyílt meg Pesten Magyarország első bölcsődéje „józan és becsületes szülők csecsemőinek ellátására, míg azok a munkájukat végzik, így családi jobblétüket előmozdítja”.
A bölcsődék a női munkaerőt nagy számban foglalkoztató gyáripar kialakulása után jelentek meg. Az első 1844-ben Párizsban jött létre, és alig egy évtizeddel később már több száz hasonló intézmény működött világszerte. Bécsben 1849. november 4-én nyílt meg az első „Kaiserin Elisabeth Krippe”, vagyis az Erzsébet császárnéról elnevezett bölcsőde, melynek alapítása Karl Helm orvos nevéhez fűződik. 1852-ig az osztrák tartományokban már nyolc bölcsőde működött.
1851 nyarán alapította és 1852 januárjában alakult meg Majer István iskolaigazgató, Tormay Károly, Pest város tiszti főorvosa és Rozmanith Antal városi tanácsnok a Pesti Első Bölcsőde Egyletet, amelynek elnöke gróf Forrayné Brunswick (Brunszvik) Júlia, az első magyar óvodát megalapító Brunszwick Teréz unokahúga, fővédnöke Hildegárd Lujza bajor királyi hercegnő, Habsburg–Tescheni Albert főherceg felesége volt.
A bölcsőde 1852-ben nyílt meg a mai épület helyén álló egykori bérházban.
Az első hazai bölcsődét és a fenntartására hivatott egyesületet egy köztiszteletben álló férfiúi triumvirátus hívta életre. Minden elismerésünk Rozmanith Antal tanácsosé és Tormay Istváné, Pest főorvosáé (ez utóbbi már az első óvodák megszületésénél is jelen volt), akik e nemes ügyet tekintélyükkel és ügybuzgóságukkal támogatták, az akció „lelke és motorja’ azonban minden kétséget kizárólag a katolikus pap, Majer István volt.
A lelkes előkészítő munka és jótékony célú gyűjtés eredményeként 1852. április 21-én megnyílt Pesten a Kalap utca 1. (ma Irányi utca 2-4.) szám alatti bérház földszintjén a „bölcsőház”. Az öt szobában az első évben 38, csecsemőről, főleg szegény nők gyermekeiről gondoskodtak.
Az érdeklődés folyamatosan nőtt, ezért három év múlva nagyobb helyiségbe költöztek, és a Terézvárosban is nyitottak egy újabb bölcsődét, ahol fizetett dajkák helyett apácák dolgoztak. Az újabb és újabb bölcsődék már jobbára a külső munkáskerületekben jöttek létre, sok helyen pincékben – abban az időben ugyanis ezek voltak a legmelegebben tartható épületrészek. A bölcsődék az anyák munkarendje miatt reggel 5 órától este 7 óráig tartottak nyitva, és mivel a nőknek két héttel a szülés után munkába kellett állniuk, gyakran kéthetes csecsemőket is beadtak gondozásra.
A gyerekeknek négyéves korukig biztosították a teljes ellátást, sőt a ruházatot is, felvételkor követelmény volt a budapesti illetőség, a munkaviszony megléte és a nehéz anyagi helyzet.
Akadt olyan intézmény, ahol száznál is több kisgyermekről gondoskodtak: a kicsik fűzfából font nagykerekű babakocsiban aludtak. A játékidőt a kislányok kötényruhában, a kisfiúk halásznadrágban fajátékok között tölthették; a szükségletek végzésére szolgáló négyszemélyes „bilizőpad” azonban ma már kihullana a higiéniai követelmények rostáján.
A fenntartási költségeket az egyház és magánszemélyek adományai biztosították, előkelő körökben valóságos divat lett a bölcsődék támogatása, a jótékonykodók közé tartozott gróf Andrássy Gyuláné, báró Eötvös Józsefné, a józsefvárosi intézmény Erzsébet királyné védnöksége alatt működött.
Az első világháború idején romlottak a működési körülmények, megnövekedett a csecsemőhalandóság. 1915-ben Heim Pál az anyák és csecsemők védelmére alakult Stefánia Szövetség keretén belül indította el a Központi Védőnőképző Iskolát, hogy a gyermekeket gondozók nagyobb szakértelemmel, higiénikusabban tudják végezni munkájukat.
Az állam az 1950-es években kezdett szerepet vállalni a bölcsődék fejlesztésében, amikor a nők tömegesen álltak munkába. A rendszerváltás után a piacgazdaságra való áttérés érzékenyen érintette a kisgyermekes családokat, és az önkormányzati fenntartásba került bölcsődék száma is csökkent. A bölcsődei férőhelyek száma 2004 óta emelkedik Magyarországon, ugyanakkor egy tavalyi törvénymódosítás lehetővé tette, hogy a fenntartó döntésétől függően a bölcsődékben az étkezésért fizetendő díjon felül személyi térítési díjat kérhessenek.
Az első bölcsőde megnyitásának emlékére a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2010-ben hivatalosan is a bölcsődék napjává nyilvánította április 21-ét.
