Nagy Sándor, III. Alexandrosz makedón király politikai alapeszméje, a hellenisztikus világbirodalom meghiúsult ugyan, de a hellenizmus, a görög kultúra és civilizáció elterjedése a Közel-Keleten, Sándor hódításaival kezdődött.
Nagy Sándor, III. Alexandrosz i. e. 365-ben született a makedóniai Pellában és i. e. 323. június 13-án halt meg birodalma fővárosában, Babilonban. Apja II. Fülöp (Philipposz) makedón király, anyja Olümpiász volt, nevelője pedig az ókor nagy gondolkodója, Arisztotelész. Sándor apja oldalán részt vett 338-ban a khairóneiai (ma: Herónia) csatában, ahol ő vezette a lovasságot, s ahol a makedónok legyőzték a függetlenségüket védő Athén és Thébai csapatait. Apja meggyilkolásakor, 336-ban vette át a hatalmat, s leverte a trákiai és illíriai lázadásokat. 335-ben elfoglalta és lerombolta a fellázadt Thébait.
Terjeszkedő külpolitikáját 334-ben indított perzsa hadjáratával kezdte meg, amelynek során 30 ezer gyalogossal és 5000 lovassal kelt át a Helleszpontoszon, (ma Dardanellák) s a granikoszi csatában megverte a perzsa helytartókat. Ezután Trójába ment, ahol felidézte olvasmányait, Homéroszt és Elfoglalta Szardeisz, Epheszosz és Milétosz városokat, majd Kis-Ázsia belsejében, Gordionnál kardjával szétvágta a híres gordiuszi csomót. 333-ban a kilikiai (Délkelet-Kisázsia) Isszosznál legyőzte III. Dareiosz perzsa király nagy túlerőben lévő seregét.
332-ben Szíriában, a föníciai hajóhad támogatásával héthónapi ostrom után elfoglalta Türoszt, majd bevonult Egyiptomba, ahol a Sziva-oázisban Ammón papjai Isten fiának és fáraónak nyilvánították. Itt megalapította Alexandria kikötővárosát, majd Mezopotámia ellen vonult. Mialatt III. Ágisz spártai király felkelését hadvezére, Antipatrosz verte le, ő a gaugamélai csatában (331-ben) ismét legyőzte III. Dareioszt. Meghódította Babilont, Szúzát, Ekbatanát, Perszepoliszt, ez utóbbit az athéni Akropolisz i. e. 48o. évi lerombolását megbosszúlandó, felégették. A makedón hadsereg nagy hadizsákmányt szerzett. A meghódított területeket a makedón tisztek szatrapaként irányították.
330-ban megölette az összeesküvő Parmeniónt és fiát, Philótaszt. 329-ben – miután baktriai helytartója, Bésszosz szatrapa meggyilkoltatta Dareioszt s felvette a király címet – elfoglalta a mai Türkmenisztán és Afganisztán területén levő Baktriát, kivégeztette Bésszoszt. Ezután Ázsia királyává, perzsa nagykirállyá tette magát, s egyesítette Perzsiát és Makedóniát. Megkövetelte, hogy istennek járó tiszteletben részesítsék. (Később, 327-ben maga ölte meg a keleti hajbókolást megtagadó parancsnokát, Kleitoszt.)
328-ban Szogdaniába, az Óxosz és a Jaxartész (Amu-Darja és Szír-Darja) közébe nyomult (ma Tadzsikisztán és Üzbegisztán), s feleségül vette a szogdaniai herceg lányát, Roxanét. 327-ben Indiábavonult, hogy az egész – akkor ismert – világot a hatalma alá hajtsa. A Hüdaszpész (ma Jhelum, Pakisztán) folyó mellett legyőzte Paurava királyát, Poroszt és elefántjait, s elfoglalta az Indus medencéjét, Pandzsábot. Hadserege azonban, amellyel megjárta a sivatagokat és a Hindukus havas gerinceit is, kimerültsége miatt a Hüphaszisz (Sutlej) folyónál visszafordult. A sereg egy része Nearkhosz vezetése alatt hajón, a többi Sándor parancsnoksága alatt, nagy veszteségek árán, szárazföldön tért vissza fővárosába, Babilonba 323-ban.
Visszatérése után a makedón, görög és perzsa perszonáluniót egységesítendő, Szúzában tízezer makedónt házasított össze perzsa lányokkal, maga Dareiosz lányát, Sztateirát vette el, s amnesztiát adott Görögországban a politikai száműzötteknek. A perzsákat és makedónokat egyenlő jogokban részesítette, a szatrapiáknak önálló katonai és polgári igazgatást adott, egységes pénzügyi rendszert épített ki, melynek alapja az ezüst volt. Hatalmas gazdasági egység volt kialakulóban, a görög világnyelv lett.
További hódító tervei megvalósításának a malária vetett véget. I. e. 323. június 13-án meghalt. Birodalma, melyet csak erős egyénisége tartott össze, nem sokkal élte túl uralkodója elvesztését: a 40 évig tartó, úgynevezett diadokhosz-háborúkban részekre szakadt, melyeken hadvezérei uralkodtak. Roxanétől született fiát, a gyermek IV. Alexandroszt 311-ben meggyilkolták. I. e. 281-re pedig kialakult a Szeleukida birodalom Kisázsiában, a Ptolemaioszoké Egyiptomban és az Antigonidáké Makedóniában.
Sándor politikai alapeszméje, a hellenisztikus világbirodalom meghiúsult ugyan, de a hellenizmus, a görög kultúra és civilizáció elterjedése a Közel-Keleten, Sándor hódításaival kezdődött. Alig másfél évtizedes uralkodása alatt fellendült a tudományos kutatás, a Nílus áradásának okait vizsgálták, végighajózták a Tigrist és az Eufráteszt. Sándor elsősorban a földrajzi ismeretek bővítését támogatta. Mintegy 70 várost alapított, melyeket többnyire magáról (egyet, Bukephalát a lováról) nevezett el. Ezek a városok egyben a görög kultúra terjesztésének központjai is lettek.
