„Bármi történik is, soha ne hagyjatok meg egy szalagra vett anyagot” – vonta le a tanulságot Richard Nixon amerikai elnök a Watergate-botrány kirobbanása után. Későn, mert éppen a szalagok miatt volt kénytelen 1974. augusztus 9-én lemondani.
Az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb politikai botránya a Watergate-ügy volt: az alkotmányos válsággá fajuló eset nyomán Richard Nixon – az amerikai elnökök közül egyedüliként – kénytelen volt lemondani tisztségéről.
Az 50 évvel ezelőtt, 1972 június 23-án 10 óra 4 perckor elhangzott mondatokat olvasva, vélhető, hogy az elnök nem kontrollálta magát. A felvételen, amelyet Füstölgő puska-szalagnak neveztek el, Nixon feszültségtől rekedt hangon mormolja:
„Köpök arra, hogy mi fog történni. Azt akarom, hogy minden emberem hallgasson, hogy mindig, mindent tagadjanak. Hagyjátok, hogy mások botrányt kiáltsanak, hogy az alkotmányra hivatkozzanak, vagy arra, amire akarnak. Tagadjatok mindent.”
E szavak 26 év után is megdöbbenést keltenek. Szavak, amelyek megbuktattak egy elnököt…
A Watergate-botrány megpecsételte a néhai Richard Nixon elnökségét, a lehallgatási ügy egyik főszereplője új, szenzációsnak tűnő leleplezéssel állt elő, azt hangoztatva, hogy 1972-ben Nixon személyesen rendelte el (nem csak palástolni igyekezett az alárendeltjei által végrehajtott) betörést a Demokrata Párt irodájába, amely a Watergate nevet viselő, washingtoni épületkomplexumban működött.
Jeb Stuart Magruder akkoriban Nixon elnök egyik kampánysegédje volt 2003-ban egy interjút adva kijelentette : személyesen hallotta Nixon hangját, amikor az 1972-es választási kampány idején utasította igazságügy-miniszterét, John Mitchellt, hogy végre kell hajtani a betörést a Watergate-épületben lévő demokrata párti kampányirodába.
„John… meg kell tenned” – idézte Richard Nixont az akkori kampánysegéd, akinek állítása – máig nincs teljes bizonyosság afelől, hogy igaz – választ adhat azokra a kérdésekre, amelyek még ma is foglalkoztatják Amerikát, nevezetesen hogy mit tudott az elnök, és mindazt amit tudott, mettől fogva tudta.
Richard Nixon az Egyesült Államokban az első és az egyetlen olyan elnök volt, aki – 1974-ben – lemondani kényszerült hivataláról, miután nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzéki Demokrata Párt politikusainak lehallgatása céljából betörtek a Watergate-épületkomplexumba, és ott erre alkalmas készülékeket helyeztek el.
A botrány kipattanása utáni szenátusi meghallgatások fényt derítettek a titkos fehér házi magnószalagok létezésére, amelyek arra utaltak, hogy Richard Nixonnak is szerepe volt az ügyben.
Nixon vesztét tulajdonképpen nem is maga a betörés, hanem az elpalástolására irányuló mesterkedése okozta. Az elnök emberei eleinte „harmadrangú betörésként” próbálták az ügyet eltussolni, de egyre újabb és újabb terhelő bizonyítékok kerültek napvilágra. A nyomozás hihetetlen méretű lavinává szélesedett, s felvetődött a gyanú, hogy Nixon tudott a betörésről. A szenátusi meghallgatások során aztán az is kiderült – s ez volt a kegyelemdöfés számára -, hogy Nixon titokban minden beszélgetést rögzíttetett a Fehér Házban, így a sajátjait is, és ez bizonyítékká vált vele szemben is.
A nyomozás során mintegy 3700 órányi hangfelvételt és 44 millió írott lapot foglaltak le az elnöki dokumentációból. A képviselőház végül három olyan vétségben – hatalommal való visszaélés, az igazságszolgáltatás akadályozása és idézések átvételének megtagadása – találta az elnököt vétkesnek, amelyért leváltható lett volna, s biztos volt, hogy a szenátus is vád alá helyezi. Amikor a legfelsőbb bíróság is kimondta, hogy nem élvez „elnöki privilégiumokat”, Nixon számára nem maradt más kiút, mint a tisztségéről való lemondás. Ezt 1974. augusztus 8-án jelentette be, utóda, Gerald Ford elnökikegyelemben részesítette.
Az elnök inkább lemondott, mintsem megkockáztassa az impeachmentet, azaz a hivatalából vádemelés útján történő elmozdítást.
