Új bizonyíték merülhetett fel az irodalmi Nobel-díjas Pablo Neruda halálával kapcsolatban: egy CIA-ügynök is jelen lehetett Neruda halálakor.
Új bizonyíték merülhetett fel Pablo Neruda halálával kapcsolatban: egy orvos, aki a Nobel-díjas chilei költővel volt halálakor, azt állítja, egy másik doktor is jelen volt. A leírás az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA egy állítólagos ügynökére is illik.
Pablo Neruda halálának kivizsgálását a chilei Kommunista Párt (PC) kezdeményezte még 2011 nyarán. A költő a hivatalos változat szerint prosztatarákban halt meg egy santiagói klinikán, a PC szerint azonban a jobboldali katonai államcsínyt követően méreginjekcióval végeztek vele baloldali kötődése miatt a Pinochet-rezsim utasítására.
Eduardo Contreras ügyvéd, a PC jogi képviselője a napokban arról számolt be, hogy Sergio Draper doktor, aki elmondása szerint jelen volt a költőfejedelem 1973. szeptember 23-i halálakor, most azt állítja, egy másik, Price nevű orvos is ott volt. A Price név azonban sehol sem bukkan fel a kórházi dokumentumokban, a férfiről adott leírás azonban illik Michael Townley állítólagos CIA-ügynökre, aki együttműködött a Pinochethez hű chilei titkos rendőrséggel (DINA). Vagyis felmerült a gyanú, hogy ha Nerudát valóban megmérgezték, és nem a prosztatarák végzett vele, akkor Townley lehetett a tettes.
A leírás mindazonáltal egy másik – valódi – orvosra, Harmut Hoppra is illik. A most 68 éves férfit idén januárban – távollétében – ötéves börtönbüntetésre ítélték, amiért annak idején kiskorúakat molesztált a Pinochet-diktatúra egyik kínzóközpontjában, a Colonia Dignidad telepen, amelyet egy volt náci vezetett. Hopp azonban a mai napig szabadlábon van, miután Németországba menekült, amely megtagadta kiadatását.
Michael Townley hat évet ült börtönben, majd amerikai tanúvédelem alá került, miután a DINA vezetője, Manuel Contreras ellen vallott, és beismerte, hogy Washingtonban és Buenos Airesben végzett Pinochet tábornok több bírálójával, Carlos Prats tábornokkal és Orlando Letelier nagykövettel. Amerikai szakértők mindazonáltal azt hangoztatják, a chilei hatóságok hibát követnek el, ha Townleyra akarják terelni a gyanút, ugyanis az ügynök szerintük nem is tartózkodott Santiagóban, amikor a költő meghalt. Már hónapokkal korábban elhagyta Chilét, Floridában volt, és csak októberben tért vissza a dél-amerikai országba. Kiemelték azt is, hogy szemben a chileiek véleményével, Townley – bár kétszer is jelentkezett – sosem állt a CIA alkalmazásában, és csak Manuel Contreras állította ezt, hogy a CIA-re „kenje” a felelősséget az általa elrendelt gyilkosságokban. Az amerikai férfi Chilében töltötte gyerekkora egy részét, és elszánt jobboldali volt, gyűlölte a szociáldemokrata Allende-kormányt.
Eduardo Contreras közölte, hogy az Interpol segítségét kéri a nyomozásban, szerinte ugyanis azokban a zavaros időkben ellenőrizhetetlen volt, ki jut át a chilei határon.
Pablo Neruda maradványait április 8-án exhumálták, hogy egyértelműen tisztázást nyerjen, mi okozta halálát. A költő a Salvador Allende vezette szociáldemokrata kormány ellen elkövetett katonai államcsíny után szűk két héttel halt meg.
Neruda 1992 óta a harmadik felesége, az 1985-ben elhunyt Matilde Urrutia mellett nyugodott, a múzeummá alakított háza kertjében, Isla Negrában, a chilei fővárostól 120 kilométerre. Matilde Urrutia egyébiránt kizártnak tartotta, hogy férje gyilkosság áldozata lett.
A maradványokat több mint tíz chilei és külföldi szakértő vizsgálja, de még nincsenek eredmények.
A PC a költő egykori sofőrjére és titkárára, Manuel Arayára hivatkozva azt állítja, hogy az írót megmérgezték, és nem a rákba halt bele. A párt – amelyhez Neruda erős szálakkal kötődött – és az őket képviselő jogász nemcsak Neruda titkárának, hanem Mexikó korábbi chilei nagykövetének, Gonzalo Martínez Corbalának a szavaira is támaszkodott. A diplomata – aki találkozott az íróval egy nappal annak halála előtt – fenntartotta, hogy Neruda „nyugodtan tudott beszélgetni”, minden gond nélkül sétálgatott kórházi szobájában, miközben arra készült, hogy Mexikóba megy, és ott talál biztonságra.
A szabadság is valami, ami van, az akarat is valami, ami van; akaratszabadság azonban nincs, mert az akarat, amely tulajdon szabadságára irányul, a semmibe nyúl.
