82 éves korában elhunyt Neil Armstrong, az első ember, aki a Holdon járt.
Amerikai sajtóértesülések szerint meghalt szombaton Neil Armstrong amerikai űrhajós, aki elsőként lépett idegen égitest, a Hold felszínére 1969-ben. Armstrong halálhíréről számol be az NBC és a Reuters is.
Az asztronauta 82 éves volt, a hónap elején, öt nappal a születésnapja után bypass műtétet végeztek a szívén.
Az Apollo 11 legénységének parancsnokaként ő volt az első ember, aki kilépett a Hold felszínére 1969. július 20-án. Tőle származik a mára szállóigévé vált „kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek” idézet, amit holdraszállása pillanatában mondott.
1930. augusztus 5-én született Neil Alden Armstrong amerikai űrhajós, az első ember, aki a Holdra lépett. A koreai háború alatt pilótaként 78 harci bevetése volt és több kitüntetést kapott. Leszerelése után repülőmérnöki és űrmérnöki diplomát szerzett, majd tesztpilóta lett az amerikai űrkutatási hivatal elődjénél. 1962-ben lett űrhajósjelölt, a világűrben először 1966-ban a Gemini-8 parancsnokaként járt, küldetése során úrrá lett az egyik hajtómű meghibásodásán. 1968-ban egy holdmodulhoz hasonló szerkezettel végzett próbarepülés során katapultálnia kellett, de ezt a kalandot is túlélte. Egyéb jó adottságai, és a holdkomp földi tesztpéldányának bravúros kezelése mellett talán az ekkor tanúsított higgadtsága és problémamegoldó képessége is közreműködött abban, hogy rá esett a választás: legyen ő az első ember, aki egy másik égitest felszínére lép. Egy évvel később őt választották a Holdra szállást végrehajtó Apollo-11 űrhajó parancsnokának.
Az „űrversenyben” addig sorozatos vereségeket elszenvedő Egyesült Államok (a szovjetek bocsátották fel az első mesterséges holdat, és szovjet volt az első űrhajós is) 1961-ben 25 milliárd dolláros programot hirdetett, hogy az első ember a Holdon már amerikai lehessen. Az Apollo-11 1969. július 16-án, 14 óra 34 perckor indult el, fedélzetén Neil A. Armstrong parancsnokkal, Michael Collins és Edwin E. Aldrin űrhajóssal. A parancsnoki kabin, a műszaki egység és a holdkomp egy száz méternél is magasabb hordozórakéta orrában kapott helyet. Az űrhajó július 19-én pályára állt a Hold körül, Armstrong és Aldrin másnap a Sas (Eagle) névre keresztelt holdkomppal megkezdte a Holdra szállást. Neil Armstrong 38 éves volt, amikor megtörtént a holdraszállás.
Kis híján kudarcot vallottak: a landolásra kiszemelt Nyugalom Tengere csak a Földről tűnt síknak, közelről kiderült, hogy hatalmas kövek borítják. Már a két perc manőverezésre elég üzemanyag végén jártak, amikor alkalmas helyet találtak és jelenthették: A Sas leszállt. 1969. július 20-án washingtoni idő szerint 22 óra 56 perckor (magyar idő szerint 21-én 3 óra 56 perckor) lépett Neil Armstrong személyében az első ember idegen égitest felszínére. „Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek” – hangzottak szavai. Húsz perccel később Aldrin is csatlakozott hozzá, a két űrhajós kitűzte az amerikai zászlót, talajmintát vett, de jobbára csak futkároztak és ugrándoztak, élvezték a földinél hatszor kisebb gravitációt.
A holdkomp két és fél óra múlva szállt fel, az űrhajósok július 24-én landoltak a parancsnoki kabinnal a Csendes-óceánon. A Hornet anyahajó fedélzetén Richard Nixon elnök várta őket, de a hősöket azonnal biológiai védőruhába öltöztették, a karanténból csak augusztus 12-én „szabadultak”, miután kiderült, hogy a Holdon nincs élet.
A Holdra szállás hatalmas tudományos és propaganda siker volt az Egyesült Államok számára, a tévéközvetítést világszerte 528 millió ember látta. Ennek ellenére még ma is sokan vélik úgy, „átverés” áldozatai lettek, „senki nem járt a Holdon”. Szerintük a felvételek egy titkos bázison készültek, bizonyítékként például a csillagok hiányát, az irreális árnyékokat hozzák fel, és azt állítják, a leszálló holdkompot egy magasan szálló repülőgépből lökték ki.
A holdraszállás egyben Armstrong utolsó űrutazása is volt. Armstrong a Földre visszatérve 1970-ben az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA központjában kapott vezetői pozíciót. Rá egy évre el is hagyta a NASA-t, és 1979-ig a cincinnati egyetemen oktatott mérnöktudományok professzoraként, szülővárosában élt, telefonját titkosította és kerülte a nyilvánosságot.
