Két évvel a szerző halála utána második hazája, Spanyolország nyelvén is megjelent az irodalmi Nobel-díjas José Saramago „elveszett könyve”.
A Salazar diktatúra alatt írt Claraboya című könyvet a híres portugál író akkor vetett papírra, amikor még fiatal és ismeretlen volt, és amíg élt, nem volt hajlandó megjelentetni. José Saramago azon portugál írónemzedékhez (Lídia Jorge, António Lobo Antunes) tartozott, amely a latin-amerikai irodalomtól eltanulta a mágikus realizmust, s a posztmodern irodalom elemeit is beépítette műveibe. Köztudott, hogy még a portugál kultúrában jártas olvasónak sincs könnyű dolga ezekkel a posztmodern átszövésekkel. Ugyanakkor karneváli hangulat uralja műveit, amelyet az elit- és a vulgáris kultúra mesteri keverésével ér el.
A szerző „elveszett, majd idővel előkerült könyvnek nevezte” – mondta el az író özvegye, Pilar del Rio újságírónő a csütörtöki madridi bemutatón. A Claraboya az ötvenes években született, amikor szerzője harmincas éveiben járt. A regény egy lisszaboni épület lakóinak életéről szól, és már felfedezni benne a nagy Saramago világát.
A szerző egy barátját kérte meg, hogy juttassa el művét könyvkiadóhoz, de semmiféle választ nem kapott a szerkesztőktől. 1989-ben viszont, amikor már befutott író volt, a kiadó megkereste és közölte: megtiszteltetésnek tekintené, ha közölhetné a regényt, amely egy költözés során került elő a polcról, ahol addig porosodott. A Jézus Krisztus evangéliumának szerzője elutasította az ajánlatot, visszakérte a kéziratot és amíg élt, nem járult hozzá kiadásához.
„Azt mondta nekünk, hogy halála után azt csinálunk vele, amit a legjobbnak tartunk” – mondta az AFP-nek az özvegy. „Valamennyien tudtuk, feltehetően maga Saramago is, hogy közölni kell”. Annak idején Saramagót nagyon megviselte a kiadó hallgatása, húsz évig nem írt újabb regényt és csak az újságírói pályájára koncentrált. Pilar del Rio szerint a kiadó nem merte közzétenni Saramago határokat feszegető művét.
„Ebben a regényben a család, a társadalom alapja egyfajta viperafészeknek tűnik. Előfordul benne nemi és egyéb erőszak, leszbikus szerelem, az 50-es évek portugál társadalmának ez elviselhetetlen lehetett. A kiadó talán jobb időkre várva tartogatta a könyvet, de senki nem számított arra, hogy Salazar diktatúrája olyan hosszú ideig fog tartani” – mondta az özvegy.
A regényt az eredeti 1953-as kézirat alapján közölték, mivel Saramago nem volt hajlandó még egyszer elolvasni, bármit változtatni rajta. „Azt azonban tudta, hogy ma is lenne aktualitása, mivel akárcsak akkor, az emberek ma is állandóan a pénzüket számlálják és a nemzetközi helyzetről beszélnek” – jegyezte meg Pinar del Rio. A Claraboya már megjelent Brazíliában és Portugáliában, Spanyolországban az Alfaguara kiadó gondozza, olasz változatát a következő torinói könyvvásáron mutatják be, más fordításain is dolgoznak már.
Saramago 1922-ben született a portugáliai Azinha faluban és 1992-ben telepedett át a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetekre, miután a portugál parlament tiltakozása miatt nem kaphatott meg egy európai irodalmi díjat. Mintegy harminc, gyakran polémiát kiváltó mű szerzője, 1998-ban pedig ő lett az első portugál író, aki megkapta a Nobel-díjat. 2010-ben, 87 éves korában Lanzarote szigetén hunyt el.
