A színház a pillanat művészete: megismételhetetlen, tovatűnő csoda. Bár eredeti varázsa nem hozható vissza, emléke mégis felidézhető – akár a televízió képernyőjén keresztül is. Gábor Miklós közel 300 alkalommal játszotta Hamlet ikonikus szerepét 1962 és ’67 között.
Vannak szerepformálások, amelyek örökre összefonódnak az őket megteremtő művésszel, és nemcsak a színháztörténet, hanem a nézők személyes emlékezetének is féltve őrzött kincsei maradnak.
Ilyen volt Gábor Miklós Hamletje.
Gábor Miklós a Tollal című kötetében fogalmazta meg, milyen is legyen Hamlet:
„Milyen legyen Hamlet első megjelenése? Külön bevonuljon, vagy lopjuk be a színpadra, hogy a közönség szinte csak akkor vegye észre, amikor Shakespare – szándékosan hosszú késleltetéssel – megszólíttatja őt a királlyal? A második mód mellett döntöttünk. Nemcsak Shakespeare dramaturgiája kívánja így. Mindent el kell kerülni, ami Hamletet színpadiasnak, különcködőnek, önmagával tüntetőnek állítaná be. Ez egy ember, aki „látszikot nem ismer”. Majd, ha a szellemmel találkozott! Majd akkor megmutatja haragjának éles körmeit!”
Az 1960-as években iskolai osztályok sora látogatott el a színházba, hogy részese legyen ennek az élménynek, és hogy a dán királyfi alakján keresztül találkozzon a gondolkodó, intellektuális színjátszás kiemelkedő példájával.
Hamlet Talkshaw– Gábor Miklós könyvbemutató
A MASZK Országos Színészegyesület és a POKET Zsebkönyvek szervezésében.
„Hamlet elegáns. Fiatalsága – de filozófiája is – örömét leli sportban, művészetben, párbajozgatásban, a nagyvilági életben. Mégis koraérett, bensőséges kapcsolata van a halállal. Mosolyogva, tréfálkozva beszél róla és vele, mint pajtijával. (…)
Ha eloszlathatnánk Hamlet homályát, ha ez lehetséges lenne, akkor se szabadna megtennünk. Éppen ebben a homályban van realizmusa és varázsa.”
Hét Hamlet egy színpadon! Gábor Miklós közel 300 alkalommal játszotta Hamlet ikonikus szerepét 1962 és ’67 között, Vámos László rendezésében. Az 1960-as években iskolai osztályok sora látogatott el a színházba, hogy részese legyen ennek az élménynek, és hogy a dán királyfi alakján keresztül találkozzon a gondolkodó, intellektuális színjátszás kiemelkedő példájával.
A próbafolyamat közben és az előadásokról őszinte, bensőséges hangvételű naplót vezetett, melynek harmadik, javított és bővített verzióját adja most ki Hamlet naplója címmel a MASZK Országos Színészegyesület és a POKET Zsebkönyvek.
A könyvbemutató színháztörténeti pillanat lesz: a színpadon az elmúlt évtizedek Hamletjeit alakító színművészeink találkoznak.
Cserhalmi György (1976), Gálffi László (1984), László Zsolt (1996), Balázs Zoltán (2005), ifj. Vidnyánszky Attila (2017), Vecsei H. Miklós (2021) és Gloviczki Bernát (2025) vallanak arról, hogyan találkoztak Hamlet szerepével, milyen hatással volt rájuk a drámairodalom egyik legösszetettebb, legismertebb és legtöbbet elemzett alakja. Gábor Miklós feljegyzéseiből kiindulva Zoltán Áron kérdezi őket.
