A Bizottság-kiállításhoz kapcsolódó irodalmi és zenei programon most Karafiáth Orsolya és Jánossy Lajos lesz a Műcsarnok vendége.
A végéhez közeledik a Bizottság-kiállításhoz kapcsolódó irodalmi és zenei programsorozatunk. Karafiáth Orsolya és Jánossy Lajos párosának felolvasása a kiállítás nyitva tartásának utolsó péntekén, november 11-én, 19 órakor egyszerre ígérkezik szórakoztató és gondolatébresztő eseménynek.
„Minden napra jut egy szamba, jut egy twist
Ki az aki engem ma este hazavisz?”
Karafiáth Orsolya 1976-ban született költő, fordító, publicista, énekesnő, de dolgozott már könyvtárosként, rendezvényszervezőként és szerkesztőként is. Kritikái, recenziói, tárcái és interjúi rendszeresen olvashatóak az irodalmi magazinok hasábjain. Ahogy műveik is tanúsítják, sosem mérték kiskanállal az életet, „hiába józan hallgatás / a kedv hozzám konyakszik / szemembe fordult égi más / dobogva holt konyakszív”, írja a díva, az Elektrik Bugi Kommandó nagymesternője, akinek költészeti művei és prózája mellett verseivel és dalszövegeivel két CD-je is megjelent.
Depresszió
Már megint ez a depresszió
Már megint ez a lehangoló hangulat
Három menyét arat a part alatt
Őrjítő ez a lakótelep, ahol lakom veled
Együgyű komponista-zongorista, ki lesz veled
Te, gyönyörű, kacagó bajazzó, mi
lesz veled
Már megint ez az unalom
Már megint csak ezt susogom
Minden napra jut egy szamba, jut egy tviszt
Ki az aki engem ma este hazavisz
Én együgyű balga cafka ki visz haza
Már megint ez a depresszió
Ilyenek a lányok
Már megint ez a lehangoló hangulat
Három menyét arat a part alatt
Ilyenek a lányok
Őrjítő ez a lakótelep, ahol lakom veled
Te, együgyű komponista-zongorista, ki lesz veled
Te, gyönyörű, kacagó bajazzó, mi
lesz veled
Már megint ez az unalom
Már megint csak ezt susogom
Minden napra jut egy szamba, jut egy tviszt
Ki az aki engem ma este hazavisz
Ilyenek a lányok
Én együgyű balga cafka ki visz haza
Ám ennek az estének a fókuszában mégsem csak a szamba és a tviszt áll, sokkal inkább az alternatív kultúra hőskora, azok a bizonyos 80-as évek, amikor is Jánossy Lajos szavaival „Önhitten nagyképűsködni és képmutatóan szánakozni jó volt. Jó a gigászi rezervátumon belül a rezervátumoknak – akkor nem volt kétséges – az idők végezetéig, a dicső és igazi történelmet, a szocializmust szolgáló díszletei között bóklászni és randalírozni, szóval az egész tagadhatatlanul jó volt, a vége azonban mindig ugyanaz lett; párás hajnalok valami épület – kocsma, diszkó, jazzklub – előtt, vagy idegen szobákban, ilyen-olyan ágyakban. Egy, a nyári időszakra Youth Hostellé átalakított keletnémet iskola termében olvasni a feliratot a fekete táblán, fehér krétával: This is not America. Ez a rockandroll. / És nem egy tánc.
A Moha zenekar 1995 óta létezik. Zenei stílusukat nehéz behatárolni – saját bevallásuk szerint neoromantikus-posztpunkot játszanak, valójában hol a Halász Judit által kitaposott ösvényen énekelnek a klitoriszról, hol blues-os alapokon szárnyalnak, hol egyszerűen csak odacsapnak, fittyet hányva a fülbemászó refrénekre.
Fennhangon arra biztatnak: „kurjantsunk egyszerre!”, vagy épp a 80-as évek magyar underground-világából pislognak ki értetlenül: „mi ez a forgalom?”
A zenekar tagjai: Szulovszky István (Törp) – gitár, kis vokál, Szulovszky Kefe– dob, Tomacsek Kristóf – gitár, Misike – ének, V# major 7 – jazz-doromb, sir qT – bass, Janó – orgona, csengettyűk, effektek, hangtechnika, Rupi – szaxofon, klarinét
Időpont: november 11-én, 19.00
Helyszín: Műcsarnok, Bizottság-kiállítás
moderator: Lévai Balázs
sorozatszerkesztő:Keresztury Tibor
