Salieri és Mozart – kortársak, operakomponisták és vetélytársak is egyben – természetesen nem sejthették, hogy viszonyuk később számos tudományos kutatás és műalkotás témáját alkotja majd.
Mozart és Salieri? Erről a zenehallgatók többségének Rimszkij-Korszakov egyfelvonásos operája, Peter Shaffer színműve, az Amadeus vagy Miloš Forman ebből készült filmklasszikusa jut eszébe.
Híres jelenetek, emlékezetes poénok, és persze a nagy jelkép: a Zseni és a Középszerű konfliktusa.
Ezen az estén nem a két zeneszerző találkozik, hanem mi találkozunk kettejük zenéjével, hogy rájöjjünk: nemcsak Mozart muzsikája élvezetes, de Salierié is.
Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban. Az 1791-ben elhunyt művész élete során több mint hatszáz művet, köztük operákat, szimfóniákat és miséket komponált. Elképesztő termékenységgel ontotta a remekműveket: minden műfajban alkotott, operái közül a leghíresebb az Idomeneo, a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága, a Don Giovanni, a Cosi fan tutte, A varázsfuvola. Utolsó alkotása a Requiem, amelyet a “titokzatos feketeköpenyes” Franz Walsegg gróf rendelt meg tőle.
Mozart „örök riválisa”, Antonio Salieri (1750-1825) olasz zeneszerző ideje nagy részét II. József udvarában töltötte Bécsben. Tanítványa volt többek közt Beethoven, Schubert, Czerny, s Mozart Franz Xaver nevű gyermeke is. Növendékeihez bensőséges viszony fűzte, egyes források szerint 1824-ben Liszt Ferenc Bécsből történt elutazása miatt öngyilkosságot kísérelt meg. Életművét azonban leginkább az eredetiség hiánya jellemzi, így jelentősége messze elmarad kor- és vetélytársától, Mozarttól.
Kettejük vetélkedése sokak képzeletét megihlette, köztük a cseh származású Milos Formanét is, akinek Amadeus című 1984-es filmjét nyolc Oscar-díjjal jutalmazták.
A zenetörténet legméltatlanabb rágalmainak egyike volt, mely kortársi szóbeszédként kapott lábra a 18. század végén, majd az évszázadok során ráégett az ártatlan Antonio Salierira: elterjedt róla az a megalapozatlan legenda, hogy megmérgezte Wolfgang Amadeus Mozartot, mert irigykedett a hat évvel fiatalabb pályatárs tehetségére.
A valóságban Salieri nemcsak remek zeneszerző volt jelentős sikerekkel, de nagylelkű ember is, a gyermek Schubert felfedezője és segítője, az ifjú Beethoven tanára. Salierit, aki kiskamasz korában árván maradt, a jó nevű zeneszerző, Florian Leopold Gassmann vitte magával Bécsbe, s ott személyesen állta taníttatásának költségeit. Később Salieri erre emlékezve maga is minden növendékét ingyen tanította.
Ezen a koncerten Salieri és Mozart zenéje békén megfér egymással. A második rész első száma, Salieri D-dúr sinfoniája nem véletlenül kapta a Veneziana melléknevet, hiszen a Velencei Köztársaságban született Salieri gyakran biggyesztette aláírásához: Veneziano.
Mozarttól a hangversenyen hallunk hegedűversenyt és két szimfóniát a jelentős, érett művek közül („Haffner”, „Linzi”).
Az est különlegessége, hogy a nagyszerű litván hegedűvirtuóz, Julian Rachlin nemcsak az estet bevezető G-dúr versenyművet játssza, de vezényli is a teljes programot.
Program:
Mozart: G-dúr hegedűverseny, K.216
Mozart: D-dúr („Haffner”) szimfónia, K.385 (18’)
-szünet-
Salieri: Sinfonia Veneziana (10’)
Mozart: C-dúr („Linzi”) szimfónia, K.425 (26’)ű
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel és hegedűn közreműködik: Julian Rachlin
2022. március 10., csütörtök, 19:30
Zeneakadémia Nagyterem
