Nem bírom a gyűrődést, nem bírom a gyűrődést… Ki bírja? Erre is választ kapunk október 14-én a Bizottság-kiállítás irodalmi és zenei programsorozatán, ahol most Grecsó Krisztián, Szijj Ferenc és az Óperentzia a vendég és a főszereplő.
Október 14-én, pénteken 19 órakor az Óperentzia Nem bírom a gyűrődést-feldolgozásával nyit a program. Ez alkalommal két olyan író olvassa fel a címben szereplő Bizottság-idézetre írt szövegét, akik az együttes fennállása alatt vidéken folytatták tanulmányaikat.
Nem bírom a gyűrődést
Nem bírom a gyűrődést, nem bírom
a gyűrődést
Rosszak az idegeim, rosszak az idegeim
Nem bírom a gyűrődést, nem bírom
a gyűrődést
Fáj a gyomrom, fáj a gyomrom
Sérült vagyok, úgy látszik, sérült
vagyok, úgy látszik
A sírba visztek, a sírba visztek, a sírba
visztek
Teljesen belevisztek a sirba, befele…, egyre beljebb és lefelé…
Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. A Viharsarok több városában élt, most zuglói lakos. Volt birkapásztor, vízhordó fiú, napszámos, tanító, költő, bölcsész, forgatókönyvíró, alelnök, vezető szerkesztő. Most író, az Élet és Irodalom munkatársa.
Bár Grecsó Krisztián, a Pletykaanyu és a Mellettem elférsz családregények szerzője – szegvári lévén – közvetlenül a 80-as évek fővárosi underground kultúrájáról vajmi keveset tudhat, a sehová nem tartozásról, az identitás konfliktusairól vagy a kívülállásról annál többet: „Van nekik olyan, hogy haza. / a Foghíjasok, farzsebükben fésű, / egy matricás műbőrdzseki / imbolyog a csalánosba be. Nincs metafora, / nincs titok, és asszem meglelni sincs mit./ Minden, mint az aranyér olyan. / Van egy jel rajtad, akár a többin: / megülsz a szúrós identitáson.”
Szijj Ferenc költő, műfordító és prózaíró 1958-ban született, alapító szerkesztője a Nappali Ház című folyóiratnak (1989), a szerkesztőség tagja a folyóirat megszűnéséig (1996). Rövid ideig New Yorkban élt. Jelenleg szabadúszó költőként íróként műfordítóként él Budapesten. Német és angol nyelvből fordít. Három kötetét fordították német nyelvre.
Szijj Ferenc, az este költővendége, hasonlóképp gondolkodik: „Így látom meg magam, mozdulatlanul, / feketén. Feneketlen gödör vagyok, / átjáró egy másik faluba, ahol gyantában, / olajban, ökör szemében forog az idő, / újra és újra frigyre lép egymással / fejsze és kaszakő, az egyik a harag, / a másik a félelem, ezt még lehet tudni, / de nevet senki nem mond ki szívesen, / mert hátha az úgy nem teljesen pontos, / inkább a mellkasomba nyúlnak / a mutatóujjukkal, hogy én majd / a legvégén következem. // És amíg fordulok, megtömöm / fűvel a zsebeim, a talpam alá, / bele a bakancsomba, földet teszek, / a számba egy követ, minél nagyobbat.”
A két író felolvasása után Lévai Balázs beszélget a szerzőkkel, majd az Óperentzia rövid koncertje zárja az estét.
Az Óperentzia 2005 decemberében alakult, nyíregyházi gyökerű, ma már budapesti bázisú zenekar, mely nevét a hazai népmesék elképzelt vidékétől kölcsönözte. Legközelebbi zenei rokonsága idehaza leginkább a Korai Öröm vagy a Colorstar. Stílusát, zenéje összetevőit egyszerre inspirálta a hatvanas évek funkja, televíziós gyermekműsorok zenéje, a downtempo és a trip-hop monotonitása, az elektronikus tánczene lüktetése, a jazz improvizatív jellege, az evokatív filmzenés hangulatok.
Az együttes alapvetően elektronikus stúdióhangzása ellenére vérbő rockzenekarként viszi színpadra repertoárját, és egy afféle egész éjszakás parti ígéretével hívja táncba közönségét.
A zenekar tagjai: Dimanovski Natalie – ének, Bánházi Gábor – dob, Domokos Tibor – szintetizátor, Fábián Tamás – basszusgitár, Márkus Gyula – vizuál
