Akár 15. századi ősnyomtatványokat is elolvashatunk és képletesen fellapozhatunk képletesen, de mindenképp az interneten a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának (MTAK) jóvoltából.
Internetre kerültek a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának (MTAK) ősnyomtatványai, amelyek a MTAK honlapján keresztül így elérhetővé válnak a szakemberek és az érdeklődők számára is. A digitalizálási projektről Rozsondai Marianne, a MTA Kézirattárának és Régi Könyvek Gyűjteményének nyugalmazott osztályvezetője és Rozsondai Béla, a MTAK nyugalmazott tudományos munkatársa tartott szerdán előadást az Akadémiai Könyvtár Agora programjának keretében.
„Az európai könyvnyomtatás Johannes Gutenberg 42 soros Bibliájával indult 1454/55-ben. Kezdetben a nyomdászok a kódexeket utánozták, ugyanazokat a rövidítéseket használták a szövegben, és a nagyobb kezdőbetűk, az iniciálék helyét kihagyták, hogy azokat majd a könyv tulajdonosa festesse be ízlésének és pénztárcájának megfelelően. A nyomdász nevét, a nyomtatás helyét és idejét sok esetben magában a könyvben nem tűntették fel, ezeket a későbbi kutatás derítette ki. Az első fél évszázadban nyomtatott könyveket nevezik – önkényes határként 1500. december 31-ig – ősnyomtatványoknak. Ma mintegy 29 ezer ilyen kiadványt tartanak számon a világon” – mondta Rozsondai Marianne.
Ismertetése szerint a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárát gróf Teleki József, az Akadémia első elnöke alapította 1826-ban, 30 ezer kötetes családi könyvtárának felajánlásával. Ebben 409 az ősnyomtatványok száma. Ráth György (1905), majd gróf Vigyázó Ferenc (1928) könyvtárának hagyatékozásával 145, illetve 431 tétellel, valamint további adományokkal és vásárlásokkal gyarapodott az állomány. Az Akadémia Könyvtárában ma mintegy 1020 ősnyomtatványt őriznek, 1200 példányban.
„Ez hazánk második legnagyobb ilyen gyűjteménye. A régi könyvanyag túlnyomórészt tehát több magánszemély gyűjtéséből állt össze, ebből is adódik, hogy 112 ősnyomtatvány van meg két példányban, és továbbiak három vagy több példányban. A gyűjtők a könyveket főleg a 19. század folyamán külföldi antikváriusok útján szerezték be. Kevés olyan példány van, amely már a 15. században Magyarországon volt.
Az Akadémia Könyvtára ősnyomtatvány-gyűjteményének legértékesebb jellegzetessége az, hogy gazdag magyar vonatkozású kiadványokban. Az állomány mintegy negyede ilyen: Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát és Michael de Hungaria prédikációi, Thuróczy János: Chronica Hungarorum (brünni és augsburgi kiadásából összesen nyolc példány), Mátyás király törvényei, magyar királyoknak és magyarországi humanistáknak ajánlott művek, magyarországi egyházmegyék használatára nyomtatott szerkönyvek, természetesen mindez latin nyelven” – magyarázta Rozsondai Marianne.
Az ősnyomtatványok között van több olyan is, melynek egyetlen ismert példányát az MTA Könyvtára őrzi. Ilyen például az esztergomi rítusú temetési szertartáskönyv (1496) vagy a bolognai diákverseket tartalmazó Boazana (1495 körül).
Az ősnyomtatvány-gyűjtemény a könyvnyomtatás első fél évszázadának nyomtatott könyveiből több mint 1800 példányt őriz, ami az egész magyarországi állománynak (kb. 7100 példány) közel egynegyedét jelenti. Kimagasló értékei közé tartozik az a töredék, amely az első európai nyomtatott könyvből, Gutenberg 42 soros Bibliájából származik, valamint tanítványának, Peter Schöffernek 1472-ben megjelent, fekete-vörös nyomású Gratianus Decretuma, továbbá a híres velencei kiadó és nyomdász, Aldus Manutius görög nyelvű Aristoteles-kiadása.
Ebben a gyűjteményben őrizzük az első Magyarországon nyomtatott könyvet, a Chronica Hungarorumot is, amelyet Hess András nyomtatott 1473-ban Budán. A ritkaságok közé tartozik az 1494-ben Zenggben (Senj) kiadott Missale Glagoliticum, amelynek ez a legteljesebb példánya. Lehetséges, hogy Mátyás király és Beatrix királyné számára készült a pergamenre nyomott, gazdagon aranyozott és kézzel festett miniatúrákkal díszített Thuróczy-krónika, amely 1488-ban jelent meg Augsburgban. Az 1493-ban Nürnbergben nyomtatott Schedel-krónikában megcsodálhatjuk a Mátyás korabeli budai várat bemutató fametszetet. A hírhedt havasalföldi vajda, Dracula történetét leíró első nyomtatott mű egyetlen ismert példányát is ez a gyűjtemény őrzi.
„Sok a neves tulajdonos és az érdekes bejegyzés. Csak néhány példa. Egy orvosi könyv egykor Hartmann Schedel, a 15. század második felében élt nürnbergi orvos, az ismert Világkrónika összeállítójának tulajdonában volt. A budai Nagyboldogasszony-templom plébánosa írta be nevét 1500-ban egy könyvbe, melynek kötése is korabeli budai reneszánsz stílusú. Az 1499-1531 évekre szóló csillagászati Almanachban 1514 júliusának oldalain olvashatjuk a tulajdonos bejegyzéseit a magyarországi (Dózsa-féle) hadi eseményekről. Madách Imre 1862-ben ajándékozott egy Hymnarium-ot az Akadémiának, amikor Rómer Flóris, a Kézirattár első kurátora őt Alsósztregován meglátogatta” – sorolta az érdekességeket Rozsondai Marianne.
A régi könyvek, így az ősnyomtatványok esetében is elengedhetetlen az egyes példányok előtörténetének (provenienciájának) feltárása, a korábbi tulajdonosok azonosítása, a sorok közötti vagy a margóra írt bejegyzések kibetűzése, a belső kézi díszítések leírása, a könyv állapotának és az esetleges hiányoknak a közlése. A könyv kötését is vizsgálni kell, készítésének idejét és helyét meghatározni, hiszen egészen az 1800-as évekig a könyvet a vásárló, a tulajdonos köttette be, így a kötés is sokat elárul az adott példány történetéről.
„Az MTA Könyvtárának ősnyomtatványairól több év munkájával most új katalógust készítettek, melynek hármas célja, hogy a mai állományt, annak mai állapotát vegye számba; az egyes példányokat részletesen – képekkel is illusztrálva – jellemezze; a katalógust a könyvtár honlapjáról az interneten a szakembereknek és az érdeklődő közönségnek elérhetővé tegye” – összegezte Rozsondai Marianne.
