Hogyan múlatta idejét az úri társaság másfél évszázaddal ezelőtt? Például költészeti estekkel, színi előadásokkal és társasjátékokkal, amelyek zálogdíjai megengedték a „pajzán” évődést. A kor sok kiadást megért sikerkönyve, A Pesti Művelt Társalgó a divatos társasjátékok egész sorát ismerteti.
„Művészekkel és irókkal épen oly gyöngéden kell bánnunk mint a hölgyekkel. Mert ezeknek szintugy, mint a hölgyeknek, legnagyobb gazdagságok jó hirük, melyre természetesen igen féltékenyek; mindkettő, ha elismerést akar aratni, tetszeni igyekszik, s igy a hiuság természetes tulajdona.”
Egyszerű játék volt A levelező. „A társaság megegyezik, milyen levelet akar írni, üdvözlő, barátságos, szerelmes levelet vagy mást. ha ez megvan, a levélpapírosra mindenki egy sort ír (amit akar), s a sor után behajtja a papirost úgy, hogy a következő az írott sorokat ne láthassa, s így tovább. Ha mindnyájan írtak a papírra, a levél kész, s fölolvastatik.”
Toll és papíros nélkül zajlott A fejedelem. „A társaság körben ül, a kör közepébe széket teszünk mely szinte lefoglaltatik, azonban egy székkel kevesebbnek kell lenni, mint amennyi játszó van. A közepén ülő fejedelem, bottal kezében a játszók körben táncolnak körötte; ha a fejedelem botjával jelt ad, mindenkinek széket kell keresni és ráülni. Aki szék nélkül marad, szó nélkül letérdel a fejedelem előtt, s megvárja kiszabandó büntetését, melyet ha jól elvégez, ő lesz a fejedelem.”
A rövid felelet. A társaság körben ül, s mindenik szomszédjához egy kérdést intéz, melyre annak csak egytagú szóval szabad válaszolni. P. o. „Szeret ön tánczolni?” felelet: „nem” sat. Aki egy kérdést ismétel, vagy többtagú szóval válaszol, zálogot ad.
Az udvarlók és a szép lányok egyik kedvenc játék volt a Minden madár repül. „A játszók madárnevet kapnak, asztal körül ülnek, két mutató-ujjokat az asztalra helyezik. Egy közölök, a mester szól: „Minden madár repül” s mellette fölemeli ujjait, mire mindnyájan fölemelik ujjaikat. Azután a jelenlevő madarak közöl nevez egyet ujjfölemeléssel, mire az illetőnek szinte fel kell emelnie ujjait; ha ezt tenni elfelejti, vagy más repül helyette, vagy ha a mester jelen nem levő madár, vagy más állat nevét nevezi s valaki fölemeli ujjait (mert a mester mindenre fölemeli azokat), zálogot ad az illető.”
Ha már színt vallottak a fiatalemberek és nyíltan udvaroltak, a legjobb játéknak (és az őszinteség miatt egyben a legbosszantóbbnak is) A szerelem önhangzói elnevezésű játékot tartották. „A társaságból egy személy megkezdi szomszédját kérdezni: „Mit csinál a szerelem?” ennek most s minden kérdezettnek e kérdésre a-val kezdődő szóval kell válaszolnia p. o. „Angyalt, árvát;” a második kérdésre: „Hogyan él a szerelem?” e-vel kezdve kell mindenkinek felelni; a harmadikra: „Hogyan szeret a szerelem?” i-vel; a negyedikre: „Hogyan dicsér a szerelem?” o-val; az ötödikre: „Mit alkotott a szerelem?” u-val. Aki egy feleletet ismétel, vagy más, mint a kiszabott betűvel kezdődő szóval válaszol, zálogot ad.”
Ha nem csak az érzelmek bevallását, de a huncutkodást és a jókedvet is szem előtt tartották, akkor A némajáték következett a játékok sorában. „A társaság valakit választ, ki a játékot vezeti, ez a többiek körében áll, s majd egyhez vagy máshoz intéz kérdést p. o. „Hogy aludt ön, hogy szeret ön utazni, miért kiállhatlan ön előtt a szerelmes öreg ember sat.” ; e kérdésekre senkinek sem szabad szóval felelni, csak némajátékkal, aki ezt elveti, zálogot ad.”
A legnépszerűbb társasjátékok közé tartozott. A nevelés nélkül való csipdesés. „A társaság összebeszél, hogy mindenki szomszédját két ujjával arcában csipdesse, s hogy az, ki nevet, vagy csak egy szót szül is, zálogot ad. Néhányan azonban titokban bekormosítják ujjaikat, mi fölött bizonyosan általános nevetség fog keletkezni, s így általános zálogadás is.”
Szomszédod hogy tetszik? A társaság körben ül, egy szék nélkül maradva, e szók közt fordul mindenkihez „Hogyan tetszik szomszédod?” Ha azt felelik „jól,” tovább kell folyamodnia. Ha valaki azzal felel, hogy: „rosszul.” A kereső általános székcserét rendel, s ilyenkor igyekszik székbe jutni, ami ha sikerül, az lesz keresővé, ki szék nélkül maradt.”
A zálogváltás csókkal (79 módon) vagy csók nélkül (54 módon) is történhetett. Az előbbire példa: „Csókoljon meg egy kijelöltet nyúlcsókkal. A bűnös és a kijelölt egy cérnaszálat vesznek szájukba, melyet addig húznak a szájba befelé, míg ajkaik összeérnek – s akkor a csók elcsattan.”
A játékok A Pesti Művelt Társalgó című kötetben megtalálhatók, az idézetek kora szeirinti helyesírásán nem változtattunk.
