„Van egy nagyon szép mondás, amely úgy szól, hogy ha a bölcset megkérdezik, mit választ, a célt vagy az utat, a bölcs az utat választja.” Pál Ferenc római katolikus pap, mentálhigiénés szakember 50 éves.
„Ha valaki csak adni akar, az nem az egészséges viszonyulásnak a jele, a szeretetben ugyanis kapunk és el is fogadunk, kölcsönösség jellemez minket.”
Pál Ferenc 1966. június 29-én született Budapesten. Pályafutását atlétaként kezdte. A Vasas sportolójaként 1987-ben magasugró országos bajnok lett, és a magyar válogatott tagja volt. Nem nevelték vallásosan, serdülő korában kezdett a spiritualitás iránt érdeklődni. Tizenévesen ismerkedett meg Kozma Imre atyával és zugligeti közösségével. Huszonhárom évesen lett papnövendék, 1996-ban szentelték pappá Esztergomban. Ezt követően Budapest több kerületében végzett papi szolgálatot: 1996 és 2000 között Terézvárosban, 2000 és 2002 között Rákoskeresztúron volt káplán, 2002 és 2011 között az óbudai Kövi Szűz Mária Plébánia lelkipásztora volt, 2011-től a XIII. kerületi Szent Mihály-templom helyettes plébánosa.
2005-től a SOTE Mentálhigiénés Intézet tanára. 2015 augusztusától a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egyetemi lelkésze. Létrehozta a Teljes Életért Közhasznú Alapítványt, majd munkatársaival együtt mentálhigiénés szolgálatot szerveztek és működtetnek szerteágazó tevékenységi területeken, a testi, lelki, szellemi, szociális és spirituális jóllét előmozdítása érdekében. Önismereti csoportokat is vezet, amelyekre olyan témákat választ, amelyek vagy a lelki gondozói tevékenységében, vagy a gyóntatásban merülnek fel.
„Ismeritek a viccet, hogy az apukának van egy optimista meg egy pesszimista gyereke? Karácsonyra készülődnek, és az apuka azt gondolja, a pesszimista gyereknek az lenne jó, ha egy kicsit optimistább lenne, ezért vesz neki huszonöt iszonyú drága ajándékot. Az optimista gyerek viszont túlságosan szépnek látja a világot, nem árt neki, ha egy kicsit megismeri az élet árnyékosabb oldalát is. A fa alatt a peszszimista, hiánymotivált kisfiú kibontja mind a huszonöt ajándékot, és amikor végzett, feszülten néz körbe, hogy hol a huszonhatodik. A fejlődésmotivált gyerek is kibontja a maga egyetlen dobozát, és mi van benne? Lócitrom. Erre a kisfiúnak felcsillan a szeme, az apuka pedig döbbenten-dühösen kérdezi tőle: mondd, ezen meg mi örülnivaló van? Mire a gyerek azt válaszolja: apa, ahol lócitrom van, ott lónak is kell lennie!” (Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig)
Rendszeresen tart előadásokat az országhatáron kívül és belül (keddenként), ezek egy része nyomtatásban is megjelent, és az interneten is elérhető. A közelmúltban az Egyesült Államokban és Kanadában járt, ahol a magyar közösségeknél tett látogatást és tartott előadásokat. Közvetlen stílusa és anekdotákkal tűzdelt előadásai sokakat megragadnak.
„Amikor Feldmár Andrásnak egyszer feltették a kérdést, hogy szerinte mi a szeretet, így válaszolt: „A szeretet az, amikor kinyomhatnám valakinek a szemét, de nem teszem.” Ez a minimal art megközelítése a szeretetnek […] – hiszen hányszor előfordult már, hogy a másik egy kicsit odatolta a szemét, te meg puff, kinyomtad neki! Ezt de könnyű megtenni! Ha a másik sebezhetővé teszi magát, ha némi támadási felületet ad, sokszor bizony kísértést érzünk arra, hogy belerúgjunk.” (Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig)
Több könyve jelent meg (Tükör által világosan, 2009, A függőségtől az intimitásig – vágy, élmény, kapcsolat, 2010, Természetes spiritualitás – Meghittségben Istennel, 2011, A szorongástól az önbecsülésig, 2012, A magánytól az összetartozásig, 2014). Írásai csaknem húsz kötetben olvashatók, számtalan pszichológiai témájú kiadvány társszerzője volt, emellett több rádiócsatornán is önálló heti műsort kapott.
A Magyarországon „Pálferiként” vagy Feri atyaként emlegetett szakember 2013-ban Prima-díjjal és Prima Primissima közönségdíjjal, 2011-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2015-ben a MOB fair play-díj életműdíjával tüntették ki. A közelmúltban a Budapest Főváros XIII. kerületért díjat vehette át.
