95 éves lenne Puskás Ferenc, minden idők legjobb magyar labdarúgója, olimpiai bajnok, a legendás Aranycsapat kapitánya, a nemzet sportolója.
Öcsi, Sváb, Száguldó Őrnagy, Pancho… – ezekkel a becenevekkel illették Puskás Ferencet, a legismertebb magyart, minden idők egyik legjobbját.
Puskás Ferenc 1927. április 1-jén Kispesten, Purczeld Ferenc néven született, a család nevét a harmincas években magyarították Puskásra. A kispesti grundokon rúgta a rongylabdát, tehetségére edző édesapja figyelt fel. Tizenhat évesen mutatkozott be a Kispesti AC csapatában, a ballábas Puskás – miként később a válogatottban is – balösszekötőként játszott.
A magyar sport erőszakolt átszervezése idején a KAC-ból Budapesti Honvéd, Puskásból
„a Száguldó Őrnagy”
lett. Öt bajnoksághoz (1949, 1950, 1952, 1954, 1955) segítette a csapatot, amely akkoriban Európa legerősebbjének számított, 349 mérkőzésen 358 gólt szerzett, és négyszer lett magyar gólkirály.
A válogatottban 18 évesen, Ausztria együttese ellen mutatkozott be, rögtön góllal. Az addig Svábnak becézett fiatalemberre ekkor ragadt rá az Öcsi, mert Zsengellér Gyula a gólpasszt adva állítólag azt kiáltotta: Öcsi, lődd be!”
A címeres mezt 1956-ban szintén az osztrákok ellen húzta magára utoljára. 85 válogatott mérkőzésen 84 gólt lőtt. Játékát a kiismerhetetlen cselek, szellemes megoldások, hajszálpontos és jól időzített átadások jellemezték, villámgyors lábú és eszű csatárzseni volt.
Ő volt a világverő Aranycsapat kapitánya. A kapus Grosics Gyula, a jobbfedezet Bozsik József, a Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás csatártrió köré szervezett válogatott négy éven át nem talált legyőzőre.
Megnyerték az 1952-es helsinki olimpiát, 1953-ban „az évszázad mérkőzésén” 6:3-ra verték a londoni Wembley-arénában a hazai pályán addig veretlen angolokat.
Ezen a mérkőzésen kétszer talált a hálóba, legendássá vált a visszahúzós csel után lőtt gólja. 1953-ban megnyerték az Eb elődeként megrendezett Európa-kupát, a döntőben 3-0-ra verték meg az olasz csapatot, két találatot Puskás szerzett.
A fantasztikus sorozat a legrosszabbkor, az 1954-es világbajnokságon az NSZK válogatottja elleni, 3-2-re elvesztett berni döntőben szakadt meg. A kudarcnak tekintett ezüstért idehaza a sérülten pályára lépő Puskást tették meg bűnbaknak. Akkoriban úgy tartották, a válogatottban az játszhatott, akire ő rábólintott, bár maga később úgy emlékezett: „Én csak csapatkapitány voltam, aki jó volt, bekerülhetett.”
Az 1956-os forradalom kitörésekor a Honvéd BEK-mérkőzése miatt külföldön volt, majd egy engedély nélküli dél-amerikai túrán is részt vett csapatával. Puskás nem tért haza, de csak 1958-ban sikerült Östreicher Emil menedzser segítségével a Real Madridhoz szerződnie. A 18 kiló súlyfelesleggel többnyire csak „helyben futó” játékosnak előbb le kellett fogynia. Később így emlékezett erre:
„Hat hetet kaptam. Felhúztam minden ingem, gatyám, pulóverem, és futottam az összeesésig.”
Csaknem tíz évig játszott még, páratlan sikereket érve el a Real Madriddal. 1958 és 1967 között 372 mérkőzésen 324 gólt szerzett, hat spanyol bajnokságot, négy spanyol gólkirályi címet, két Király-kupát (1958, 1962) nyert. Háromszor volt BEK-győztes (1959, 1960, 1966), kétszer a BEK gólkirálya (1960, 1962), és egy Interkontinentális Kupát is szerzett a Reallal.
Alfredo di Stefanóval minden idők egyik legjobb támadó kettősét alkották: 1960-ban a 7-3-as spanyol győzelemmel zárult BEK-döntőben az argentin csatár három, Puskás négy gólt szerzett az Eintracht Frankfurt ellen, ez máig rekord.
Puskás 1960-ban az Aranylabda-szavazáson a második helyen végzett, a spanyol szurkolók körében beceneve Canoncito (Ágyúcska) volt.
1961-ben megkapta a spanyol állampolgárságot, az 1962-es világbajnokságon a spanyol válogatott tagjaként vett részt, 1963-ban a világválogatottban, 1965-ben az Európa-válogatottban is pályára lépett. Harminckilenc évesen vonult vissza, és csaknem negyedszázadon át edzősködött. Tucatnyi országban tevékenykedett, legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, amelyet 1971-ben a BEK-döntőbe vezetett.
Csak 1981-ben mert először hazajönni, mert attól félt, hogy „disszidens” katonatisztként börtönbe csukják.
A szurkolók túláradó szeretete mélyen meghatotta, 1991-ben feleségével végleg hazaköltözött. 1992-ben alezredesi rangfokozatot kapott, 1995-ben ezredessé léptették elő.
Magyar klubnál soha nem dolgozott edzőként, de 1993-ban, áprilistól júliusig tréneri pályafutásának utolsó állomásaként négy mérkőzés erejéig a válogatott szövetségi kapitánya volt.
A már életében legendává vált Puskás az egyik legismertebb magyar, a világ minden táján az elsők között említik, ha Magyarországról van szó. 1997-ben a NOB Olimpiai Érdemrendjével, idehaza a Köztársasági Elnök Arany Emlékérmével tüntették ki. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) „alapító tagként” választotta be az 1998-ban létrehozott Bajnokok Csarnokába, 2001-ben őt választották meg a múlt század legjobb magyar férfi sportolójának. Budapest és Kispest díszpolgára, a kerületben utca és iskola viseli nevét, 2002-ben róla nevezték el a Népstadiont. 2004-ben megkapta a Nemzet sportolója címet, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést.
Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el. Temetését nemzeti gyásznappá nyilvánították, sírja a Szent István-bazilika altemplomában van. Halála után dandártábornokká léptették elő, 2007-ben vette fel nevét a felcsúti utánpótlás-nevelő központ. A FIFA 2009-ben díjat alapított emlékére, amelyet minden évben a legszebb gólt szerző játékos kap, és Puskás Ferenc nevét viseli a magyar bajnokság legtehetségesebb játékosának járó díj is. 2012-ben beválasztották a Real Madrid álomtizenegyébe, szobra van a többi között Óbudán és a Real Madrid sportcentrumában is. Életművét 2013-ban hungarikummá nyilvánították, tavaly az olaszországi Signában is stadiont neveztek el róla.
