Rekord összeget fizetett a Dalí Alapítvány a Salvador Dalí egyik képéért. Az Egy táj titokzatos részei címet viselő festmény a mester szürrealista korszakának kiemelkedő darabja.
A Dalí Alapítvány által valaha fizetett legmagasabb összegért, 11 millió dollárért vette meg a szervezet a világhírű spanyol festő egyik alkotását, amelyet eddig csak kétszer láthatott a nagyvilág. A Funcació Gala-Salvador Dalí hétfőn mutatta be az 1934-ből származó olajfestményt, amely az Elementos enigmáticos en un paisaje (Egy táj titokzatos részei) címet viseli – írta internetes kiadásában az ABC spanyol lap (www.abc.es).
A letisztult festmény a festőnek abból a korszakából származik, amikor Dalí teljesen beleívódott a szürrealista mozgalomba, noha a viszony közte és az André Breton vezette csoport között nem volt felhőtlen. 1934 elején megpróbálták kizárni Dalít a mozgalomból, de a kísérlet nem járt sikerrel. Ugyanebben az esztendőben tartották a festő műveiből az első amerikai önálló kiállítást New Yorkban.
Születése óta az olajkép mindössze két alkalommal szerepelt a nyilvánosság előtt, még 1934-ben, majd 1939-ben. Az alapítvány névtelenségbe burkolózó eladótól vásárolta meg.
A nagyközönség a Barcelona közelében fekvő figueresi Dalí Múzeumban láthatja keddtől – írja az MTI.hu.
Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domènech 1904. május 11-én született Figuerasban, ahol rajzot tanult, első kiállítása 1919-ben a Városi Színházban (Dalí Múzeum) kapott helyet. Ám hamar kiderült, hogy exhibicionista és extravagáns egyéniségének nagyobb térre van szüksége. 1921-ben Madridba költözött, ahol barátságot kötött García Lorcával, Barradasszal, Bunuellel és más alkotókkal. Ebben az első alkotói korszakában kubista, metafizikus és realista felfogásban festett, amiről különféle családi portréi és a híres Kenyereskosár tanúskodik.
1929-ben Párizsban telepedett le, ahol kapcsolatba került a szürrealisták csoportjával, majd csatlakozott is hozzájuk. Ebből a korból való vásznaival (A nagy önfertőző, Az emlékezet állandósága) néhány kritikusa szerint legjobb műveit alkotta meg. Ekkor dolgozta ki a maga paranoiás kritikus módszerét, amikor irracionális kényszerképzeteit hagyja érvényesülni, de éber logikával választ közülük.
1940 és 1955 között az Egyesült Államokban élt, ahol megalapozta művészi tekintélyét. Nagy visszhangja lett A képzelet függetlenségének és az ember saját őrültségéhez való jogának röpiratban megalkotott nyilatkozatának.
Spanyolországba visszatérvén elvonult a nyilvánosság elől. Egyetlen társa Elena Diakonova (Gala) maradt, aki egykori barátjának, Paul Éluardnak volt a felesége. Ő lett a múzsája, és őt örökítette meg számtalan portrén.
(MTI, Cultura.hu)
