„Azok szája vagyok, akik már nem tudnak beszélni.” Simon Wiesenthal, a náci háborús bűnök felkutatója és üldözője, a bécsi Zsidó Dokumentációs Központ vezetője 105 éve született.
Simon Wiesenthal 1908. december 31-én született, a galíciai Buczaczból származott. Prágában szerzett építészmérnöki diplomát, majd 1932-ben az akkor Lengyelországhoz tartozó Lwówban (ma: Lviv, Ukrajna) telepedett le. A világháború során a németek zsidósága miatt elhurcolták, megjárt több koncentrációs tábort, sokszor a csodával határos módon menekült meg az agyonverés, kivégzés, éhenhalás elől, végül a mauthauseni lágerben 1945. május 5-én ő is felszabadult. A borzasztó megélt és megismert élmények késztették arra, hogy életét a bűnösök felkutatásának szentelje.
A túlélők beszámolóival kezdte az adatgyűjtést, és hamarosan 91 SS-hóhér neve került a listájára. Az amerikai hadsereg háborús bűnöket kivizsgáló részlegénél folytatta a bizonyítékok keresését, majd a CIA elődjének, az OSS-nek dolgozott, adatait a náci háborús bűnösök 1946. évi nürnbergi perében is hasznosították. 1947-ben Linzben létrehozta a Zsidó Történelmi Dokumentációs Központot. A hidegháború éveiben a Központ elveszítette létalapját, 1954-ben bezárt, de 1961-ben Bécsben Zsidó Dokumentációs Központ néven újjáalakult.
1960-ban Wiesenthal információi is segítettek megtalálni az Argentínában bujkáló náci tömeggyilkost, Adolf Eichmannt. 1963-ban elfogatta Karl Silberbauert, az Anna Frankot letartóztató Gestapo-tisztet, és sikerült Stuttgartban bíróság elé állíttatnia azt a 16 SS-tisztet is, akik a 150 ezres lwówi (lvivi) zsidóság kiirtásáért feleltek. Neki is köszönhető a treblinkai és sobibori hóhér, Fritz Stangl kézre kerítése 1967-ben, miként 1973-ban Hermine Braunsteiner elítélése, aki bűnrészes volt a majdaneki lágerben legyilkolt több száz gyermek halálában. Központja közreműködött a római hóhér, Erich Priebke felkutatásában is.
„Azok szája vagyok, akik már nem tudnak beszélni”
Tevékenysége révén több ezer náci háborús bűnös került bíróság elé, kartotékjai 160 ezer náci gyilkos adatait tartalmazzák. A legtöbb esetben nem maga nyomozott, csak gyűjtötte, összesítette és elemezte az adatokat. A költségeket főleg magánadományokból fedezte, amelyek nagyobbrészt az Egyesült Államokból érkeztek. 1977 óta Los Angelesben is működik Wiesenthal Központ és Múzeum, Jeruzsálemben, Párizsban, New Yorkban, Torontóban és Buenos Airesben helyi Wiesenthal-intézetek alakultak. A nácikról összegyűjtött iratok zöme a bécsi Wiesenthal Intézetben (Wiesenthal Institut für Holocaust-Studien) található.
Élete során számos kitüntetésben részesült, többek között 1980-ban megkapta az USA Kongresszusának arany medálját, 2004 februárjában pedig Nagy-Britannia tiszteletbeli lovagi címmel tüntette ki.
A nácivadász Wiesenthalt sokszor bírálták, számos fenyegetést kapott, 1982-ben bomba is robbant a házában. Sokan visszatetszőnek találták, hogy fél évszázados bűnökért aggastyánokat állíttatott bíróság elé. Azt hangoztatta: nem a bosszú, hanem az igazság vezérli, a kritikákra pedig úgy válaszolt: „Nem szabad megengedni, hogy náci gyilkosok, bármilyen öregek is, önmagukkal megbékélve haljanak meg.” Kijelentette: „Azok szája vagyok, akik már nem tudnak beszélni.”
2005. szeptember 20-ára virradóra halt meg Bécsben, szeptember 23-án az izraeli Herzliya városában helyezték örök nyugalomra. Életéről film készült A gyilkosok köztünk vannak címmel, Brian Gibson rendezésében. Számos könyvet publikált életéről, tevékenységéről, visszaemlékezéseit Az igazság malmai címmel 1989-ben írta meg.
