Sopron és környékének lakói az 1921. december 14-én tartott népszavazáson kinyilvánították, hogy Magyarország polgárai akarnak maradni. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a trianoni békeszerződést módosították.
100 évvel ezelőtt magyar történelemben példa nélküli esemény történt 1921. december 14-én, 15-én és 16-án, amikor a városban és a környező nyolc településen, Fertőrákoson, Ágfalván, Harkán, Balfon, Sopronbánfalván, Fertőbozon, Kópházán és Nagycenken élő emberek összességében 65,1 százalékban döntöttek Magyarország mellett, 15 334 szavazattal 8227 ellen, 89,5 százalékos részvétel mellett.
Az I. világháborút lezáró, 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Sopront és környékét a későbbi Burgenlanddal együtt Ausztriának ítélte.
A magyar egységek 1921. augusztus 26-án kezdték meg a terület kiürítését, a benyomuló osztrák csapatokat azonban főleg egyetemistákból álló felkelők állították meg Pinkafőnél és Ágfalvánál. A következő napokban Prónay Pál és Héjjas Iván vezetésével az Ausztriához csatolt területekre mintegy háromezer különítményes vonult be.
A felkelők szeptember elején visszavertek egy újabb, immár nagyobb erőkkel végrehajtott osztrák támadást, a hónap végén Prónay Ausztriába is betört. 1921. október 4-én Felsőőrön „alkotmányozó gyűlés” kiáltotta ki a független Lajtabánságot, amelynek vezetője Prónay lett. A magyar kormány nem ismerte el az új „államot”, de arra sem volt hajlandó, hogy a csapatokat kivonja a térségből. A két fél között olasz közvetítéssel Velencében kezdődtek tárgyalások.
Az október 13-án létrejött megállapodás szerint a magyar fél kiüríti a területet, majd ezután nyolc nappal népszavazás dönt Sopron és a környező nyolc község (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) hovatartozásáról.
A kiürítést hátráltatta az október végi második királypuccs, amelyben a felkelők a visszatérni kívánó IV. Károlyt támogatták. A puccs bukása után a kormány lefegyverezte a szabadcsapatokat, és a Lajtabánság megszűnt létezni.
A népszavazást 1921. december 14-én rendezték meg Sopronban, 15-én a városhoz tartozó Brennbergbányán, 16-án a többi településen. Voksolásra azok a huszadik életévüket betöltött férfiak és nők voltak jogosultak, akik e területen születtek, vagy 1918. december 31. óta ott laktak.
A szavazást a jórészt osztrák hagyományú és német anyanyelvű soproni lakosság döntötte el: bár a községek közül csak háromban (Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) szavazott a többség Magyarországra, Sopronban a résztvevők 72,8 százaléka mondott igent. Összességében 65,1 százalékban döntöttek Magyarország mellett, 15 334 szavazattal 8227 ellen, 89,5 százalékos részvétel mellett.
Sopront és környékét az antant képviselői hivatalosan 1922. január 1-jén adták át Magyarországnak.
A nemzetgyűlés a népszavazás emlékét törvénybe iktatta, és Sopronnak a Civitas fidelissima (Leghűségesebb város) címet adományozta.
A kormány 2001-ben, az 1921-es népszavazás évfordulóján döntött arról, hogy december 14-ét a hűség napjává nyilvánítja. Sopronban hagyományosan december 14-én adják át a város legrangosabb kitüntetéseit
