A mártírhalált halt, gyógyító testvérek, Szent Kozma és Szent Damján ünnepnapját szeptember 26-ára tették.
Egé városában született a keleti egyház két nagy szentje, Kozma és Damján, akik legendájuk szerint ikertestvérek voltak. Szíriába orvosnak tanultak, majd visszatérve Égé városába, megtelepedtek, ahol nemcsak orvosai, hanem apostolai is lettek a városnak (minden betegségből kigyógyították nemcsak az embereket, de még a jószágokat is, s mindezt ingyen, ajándékba). Ingyen gyógyították a szegényeket, így nagy népszerűségre tettek szert.
A Kozma (Cosma) név a cosmosból ered, ami annyi, mint ‚kép’ vagy ‚felékesített’. Isidorus szerint a görög cosmos latinul mundus, azaz ‚tiszta’. Mert példakép volt másoknak, felékesítve a jó erényekkel, s tiszta volt minden gyarlóságtól.
A Damján név a dámból ered, egy alázatos és szelíd állat nevéből. Vagy a dogma, azaz ‚tanítás’ és az ama, azaz ‚fölfelé’ vagy a damium, azaz ‚áldozat’ szavakból. Vagy annyi, mint az ‚Úr keze’ (Domini manus). Szelíd volt magatartásában, égi tanítás volt a prédikációjában, áldozat lett teste sanyargatásában, az Úr keze volt gyógyító gondoskodásában.
A Diocletianus-féle keresztényüldözés során hitük megtagadására nem tudták rávenni őket, ezért először megkötözve, keresztre feszítve tengerbe vetették, ahonnan kiúsztak, majd máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok elkerülték mindkettőjüket. Akkor oszlophoz kötötték, és nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők nem találtak célba. Végül karddal oltották ki életüket 303-ban.
Tiszteletük először vértanúságuk helyén, Círus városában, majd Jusztiniánusz császár hatására – akit súlyos betegségéből ők gyógyítottak meg -, a birodalom egész keleti felében elterjedt. Konstantinápolyban épített bazilikájuk zarándokhellyé vált, ott aludtak a betegek, mert úgy tapasztalták, hogy álmukban eljön hozzájuk a két szent orvos, és meggyógyítja őket. Ezekről a gyógyulásokról már a hatodik század óta találhatók feljegyzések. Szent Kozma és Damján az orvosok, a sebészek, és a gyógyszerészek védőszentjei.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Pénztelenek
„Kozmáról és Damjánról, a korai egyház két nagy vértanú szentjéről legendájukon kívül alig tudunk egyebet, minthogy a szíriai Cirusban szenvedtek mártíromságot a diocletianusi üldöztetések alatt (303-ban). Állítólag Arábiában születtek. Ikertestvérek voltak, és mindketten a gyógyítást választották élethivatásul. Ingyen gyógyítottak, és a gyógyírt is ajándékképpen adták a betegeknek. Ezért nevezték őket „pénzteleneknek”. Mivel keresztények voltak, betegeiknek nemcsak a testét, hanem a lelkét is ápolták. Tevékenységük színtere Kilikia (Cilicia) volt. Tiszteletük már az V. században túlnőtt működési területükön. Ünnepük, szeptember 27-e, a VII. században került a liturgikus könyvekbe.
Úgy tartják, hogy első római templomuk fölszentelésének a napja volt ez. (1969-ben Róma egy nappal korábbra tette névnapjukat.) Különösen a keleti egyház tartja nagyra őket, de mint az orvosok, felcserek és borbélyok (Kozma), valamint a patikusok patrónusai (Damján), no és persze a betegségekben szenvedőké, a járvány sújtotta vidékek lakóié, egy időben nyugaton is népszerűségnek örvendtek. Ebben nem kis része volt annak, hogy mint a Medici család házi szentjeit (Cosimo Medici révén) a reneszánsz Firenze művészei sok-sok példányban megörökítették őket. Szerepkörükből adódóan elsősorban fogadalmi képeken találkozunk velük a Szűzanya kísérőiként, néha más gyógyító szentek, például Rókus és Sebestyén társaságában. Az orvosok egykorú viseletéről ismerhetők fel: prémmel szegélyezett sötétvörös talárt és kerek vörös sapkát viselnek. Attribútumaik: patikamérleg, gyógykenőcsös doboz, sebészkés, gyógyszerészmozsár és hasonlók.”
Legendájukból következik, hogy az orvosok, patikusok, borbélyok (felcserek), betegek választották patrónusul őket: Kozmát inkább az orvosok, Damjánt pedig a patikusok.
A spanyol Los Balbabes mesterének oltárképén az egyetemi doktorok teljes díszébe öltözött szentek egy látomásban jelennek meg, miközben a lábátültetés csodáját végzik. A látomást Jacobus de Voragine 1275-ös könyve, Legenda aurea (Az arany legenda) írja le. A látomást a római Szent Kozma és Szent Damján-templomban élte át egy verger. Egyik éjszaka azt álmodta, hogy a két szent eljött hozzá, és levágták a rossz végtagját, és helyére átültettek egy halott afrikai ember lábát, akit nemrég a közeli templomkertben temettek el. Amikor a verger felébredt, megállapította, hogy egészséges fekete bőrszínű lába van, miközben kiderült, hogy az elhunyt afrikai férfi lába eltűnt. A legenda következtetése: „Azért imádkozzunk ezekhez a szent vértanúkhoz, hogy legyenek segítségünkre és segítsenek minden bánatunkban, sebeink gyógyításában, és hogy érdemeink szerint ezen élet után eljussunk az örök boldogsághoz a mennyben. Ámen.” A festmény valószínűleg egykor az Észak-Spanyolországban található burgosi Szent Kozma és Szent Damján-templomban volt.
