Szent László, a lovagkirály

930 éve, 1095. július 29-én halt meg I. László Árpád-házi király. Az 1192-ben szentté avatott László uralkodása alatt élte első fénykorát a középkori magyar királyság. Uralkodása alatt példát mutatott törvényhozásban, hadvezetésben és az egyházszervezésben egyaránt. A magyar középkor eszményi lovagkirálya volt, akit már életében legendák öveztek.

Árpád-házi (Szent) I. László 1040. június 27-én (egyes források szerint 1046-ban született) látta meg a napvilágot. Nagyapja Vazul, I. (Szent) István király unokatestvére volt, akit az államalapító király megvakíttatott, hogy ne támaszthasson igényt a trónra. Vazul fiai, Béla, Levente és András Lengyelországba menekültek, László itt született 1040 körül I. Béla király (ur. 1060-1063) és Richeza, II. Mieszko lengyel király lányának házasságából, másodikként gyermekként.

A László név ősi szláv gyökerekre vezethető vissza: a Vladislav névből származik, amelynek jelentése nagyjából „úrfi” vagy „uralkodó fia”. A névadásban minden bizonnyal szerepet játszott László lengyel származású édesanyja, Richeza. A név népszerűsége évszázadokon átível: nemcsak a keresztnevek sorában örvend töretlen népszerűségnek, de számos családnévvé is alakult – így született meg például a Laczi, Lacza, Laczkó, Laczkfy vagy a Lászlóff név, mind a névadó szent örökségét őrizve.

I. András száműzetéséből visszatérve 1046-ban elnyerte a koronát, és hazahívta Bélát, aki 1048-tól az ország harmadrészét úgynevezett dukátusként kormányozta. A két testvér viszonya megromlott, s Béla 1060-ban fegyverrel szerezte meg a trónt.

Apjuk halálát követően, 1063-ban Géza, László és Lampert rövid ideig Lengyelországban kerestek menedéket. Hazatérésük után sikerült megegyezniük a német sereg élén érkező még alig 10 év körüli Salamon királlyal. I. András fiát, Salamont törvényesen megkoronáztak Magyarország uralkodójává, azonban az ország irányítását ekkor anyja, Anasztázia, és ország főurai vitték.

A kiegyezés eredményeként Béla fiai 1065-ben visszakapták apjuk egykori hercegségének földjeit – ezzel új fejezet kezdődött életükben, sorsukban, és a magyar történelemben is. A Lengyelországba menekült fiúk, Géza és László a következő évben betörtek Magyarországra, s végül kiegyeztek Salamonnal, Géza és László megosztozott a dukátuson.

László herceg – a hagyomány szerint – meggyőzte bátyját, Gézát, hogy templomot emeljen Vácott, azon a helyen, ahol győzelmük előre megjövendöltetett. Miközben az építés helyét keresték, egy különös jelenésre lettek figyelmesek: egy hatalmas gímszarvas tűnt fel előttük, agancsain égő gyertyákkal. Az égi jelként értelmezett látomás helyén előbb kápolna, majd egy impozáns bazilika épült, amelyet a Szent Szűz oltalmába ajánlottak. Gézát végakarata szerint itt temettette el öccse, László – méltó módon zárva le egy különleges életút földi fejezetét.

Géza és Salamon állandósult viszálya 1074-ben harcba torkollott, a vesztes Salamon elmenekült, s csak 1081-ben hódolt be végleg Lászlónak.

ÉNEK SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYRÓL
(De sancto Ladislao)
(részlet)

1. Idvezlégy kegyelmes Szent László király!
Magyarországnak édes oltalma,
szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
csillagok között fényességes csillag.

2. Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi,
Te szent léleknek tiszta edénye,
Szíz Máriának választott vitéze.

3. Magyarországnak vagy kerályi magzatja,
szent kerályoknak fényes tüköre
teneked atyád kegyes Béla kerály,
hogy hozza képest kegyes kerály lennél.

4. Nekönk sziletíl Lengyelországban,
Mennyből adatál nagy csudaképpen.
másszor sziletíl szent keresztvíztől,
ősödnek nevén László lőn neved.
(1500 körül)

I. Géza 32-33 évesen hirtelen megbetegedett, halálát követően – Gézának első feleségétől, Zsófiától két fia maradt: Kálmán (a későbbi Könyves Kálmán király) és Álmos. Második feleségétől, Szünadénétől, aki Niképhorosz Botaneiatész bizánci császár unokahúga volt, egy leány, Katalin született. –, 1077 tavaszán Lászlót választották királlyá, a Szent Koronával azonban, amely Salamon birtokában volt, csak 1081-ben koronázhatták meg.

Nevéhez fűződik a magántulajdon védelmének megszilárdítása, Horvátország elfoglalása (1091) és az első magyar szentek avatása is. (Gellért püspököt, I. István királyt, Szent Imre herceget, András és Benedek remetéket.)

Kivételes testi adottságai, hadvezéri képességei és erényes élete miatt nevezték lovagkirálynak és Isten atlétájának. A német birodalom támogatását remélve, 1078-ban, feleségül vette Rajnai Rudolf sváb herceg lányát, Adelhaidot. Rendet teremtett a trónviszályoktól zaklatott, külső támadásoktól fenyegetett országban. Rendkívül szigorú, „vérrel írott” törvényekkel biztosította a magántulajdon védelmét, nagyobb értékű lopásért halálbüntetést, csonkítást írt elő, szigorúan büntette a nőrablást és a házasságtörést.

A nádort a király általános helyettesévé tette, aki az uralkodó helyett és nevében bíráskodott, ezzel megkezdődött a bíráskodás rendszerének kiépülése.

Tűzzel-vassal irtotta a pogány szokásokat, uralkodása alatt, 1092-ben tartották az első magyarországi zsinatot, de megakadályozta az egyház római függésbe vonását.

1083-ban oltárra emeltette az államalapító, az országot keresztény hitre térítő István királyt, fiát, Imre herceget, annak tanítóját, Gellért püspököt és két zoborhegyi remetét, ami a szentté avatással volt egyenlő. Ő hozta létre a zágrábi és a váradi püspökséget, többek között megalapította a Bihar megyei Szentjobb apátságot és a somogyvári Szent Egyed apátságot.

Váradon feltehetően már épült néhány lakóépület,  amikor a herceg először monostort alapított, majd ide helyezte át a bihari püsökséget, és már királyként alapította a váradi székesegyházat. Az épülő templomot és a kész székesegyházat a Képes Krónika három évszázaddal későbbi miniatúrája négytornyos épületnek mutatja. Az építkezés valószínűleg az egész Árpád-korban tartott.

A megerősödött országra támaszkodva aktív külpolitikát folytatott. Uralkodása első évtizedét a trónkövetelő Salamon és az őt támogató IV. Henrik német-római császár elleni csatározások töltötték ki, de 1087-től ezek megszűntek. László a pápaság és a császárság konfliktusát, az invesztitúra-harcot kihasználva sikeresen terjesztette ki az ország határait. 1091-ben elfoglalta a trónviszály miatt anarchiába süllyedt Horvátországot, az újonnan megszerzett területek élére unokaöccsét, Álmos herceget állította. A pápa nem ismerte el a hódítást, emiatt László IV. Henrik császárhoz közeledett. A hadjáratot azonban a kunok betörése miatt félbe kellett szakítania, s az ellenséget megsemmisítette. Élete utolsó éveiben hadakozott a Kijevi Russzal, beleavatkozott a lengyel és cseh trónviszályokba is.

A cseh hadjárat alatt súlyosan megbetegedett, és 1095. július 29-én Nyitrán meghalt, s az általa alapított váradi székesegyházban temették el (az elterjedt vélekedéssel szemben nem valószínű, hogy első sírja a somogyvári apátságban lett volna). Mivel fiúörököse nem volt, Álmost jelölte ki utódául, de a trónon végül annak bátyja, Kálmán követte. Nagyváradi sírja kegyhellyé vált, de a reformáció korában feldúlták, majd a katedrális is megsemmisült, sírhelyének feltárása még várat magára. Szentté avatásakor leválasztott koponyáját ereklyetartóban, hermában helyezték el, amelyet a győri székesegyházban őriznek.

Első feleségét nem ismerjük, a második Rudolf német ellenkirály lánya, Adelhaid volt. A hagyomány szerint a királynak három lánya született, csak Piroska nevét ismerjük, aki II. Jóannész Komnénosz bizánci császár fiához ment feleségül, a császárné Iréné néven az ortodox kereszténység szentje lett.

Lászlót 1192-ben avatták szentté, III. Béla király idejében. Sírja fölé Szent László-oltárt emeltek, és valószínűleg ekkor festették ki a székesegyházat az első, a szent életének legendáit bemutató falképekkel. Sírja, ereklyéi Váradot a magyar középkor legnagyobb kultuszhelyévé tették. Szent László alakja köré mondák és legendák szövődtek. A nép sokáig azt hitte, hogy a szent király „kijön” a sírjából, ha nagy veszély fenyegeti a magyarokat és győzelemre segíti népét.

A legenda képes elbeszélése a Magyar Anjou-legendáriumban: 1. A király kereszttel védekezik a démon ellen 2. Szent László harca a kunokkal 3. Szent László megsebesül 4. Szent László birkózik a kunnal, akinek lábát a lány elvágja

Az egyik ismert legenda szerint amikor az erdélyi Torda város közelében harcolt a kunokkal, a túlerő miatt vissza kellett vonulnia a Torockói-hegység irányába. Ekkor a király Istenhez fohászkodott és a hegy kettéhasadt, üldözői s szakadékba zuhantak. Egy másik ismert monda párviadalát írja le a magyar lányt elrabló kun vitézzel, akit a király legyőzött, a viadal a kereszténység győzelmét szimbolizálta a pogányság fölött. Nevét számos település őrzi a Kárpát-medencében,  Nagyváradon a mai napig tartanak Szent László-ünnepségeket.

Szent László Erdély, a magyar katonák, a Kaposvári és a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye védőszentje, június 27-i ünnepe a magyarországi lengyelek napja is. A magyar kormány 2017-et Szent László-emlékévvé nyilvánította koronázásának 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.