1990. március 10-én Moszkvában aláírták a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásáról szóló egyezményt. Egy évvel később, 1991. június 19-én az „ideiglenesen” Magyarországon állomásozó utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat.
Az Országgyűlés 2001. május 8-án elfogadta az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról szóló koalíciós előterjesztést, amely június 19-ét, az utolsó szovjet katona távozásának emlékére nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig – amely az idén június 27-ére esik – a magyar szabadság napjává nyilvánította.
Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonása 30 éve fejeződött be. 1944. március 19. óta először nem állomásozott idegen katona magyar földön, az ország visszanyerte önállóságát.
Az 1990. március 10-én Moszkvában megkötött magyar–szovjet kormányközi egyezmény 1991. június 30-át rögzítette a kivonulás befejezéseként, a szovjet alakulatok távozása azonban a tervezettnél két héttel hamarabb megtörtént.
A hazánkban állomásozó Déli Hadseregcsoport 1990 márciusában kezdte meg kivonulását az országból. A felszereléseket, harcászati eszközöket és a lebontott laktanyák épületelemeit a záhonyi pályaudvaron létesített katonai bázison rakodták át a magyar szerelvényekből a szovjet vagonokba.
A személyi állomány kivonása ezzel párhuzamosan zajlott. A szovjet katonákat hazaszállító első katonavonat, amely a Veszprém megyében szolgálatot teljesítő harckocsiezred egy gépesített lövész zászlóalját vitte a Szovjetunióba, 1990. március 13-án hagyta el Magyarország területét. A következő tizenöt hónapban másfél ezer, katonákat és harci eszközöket szállító szerelvény távozott az országból.
Az 1991. június 16-án útnak indított utolsó katonavonat a felszámolt rakodóbázisok felszerelését vitte magával.
Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a hazánkból kivonuló Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1991. június 19-én 15 óra 1 perckor a záhony–csapi hídnál lépte át a magyar határt.
A csapatkivonás lebonyolítását a pénzügyi elszámolás hosszú tárgyalássorozata kísérte. Végül egy úgynevezett „nulla megoldás” született, melyben a felek kölcsönösen lemondtak egymással szembeni követeléseikről, azaz egyenlőségjelet tettek a szovjet csapatok által hátrahagyott vagyon és az általuk okozott károk nagysága közé.
