A régmúlt századokban az előadók pedig nemritkán családi kapcsolatban álltak egymással. Ez a hangverseny feleleveníti a hajdani gyakorlatot: a műsor első részében apa, fia és lánya lép pódiumra.
Az elhangzó mű azonban nem kamarazene: Beethoven 1803-ban keletkezett Hármasversenye – a zongoraszólamot a zeneszerző tanítványának és pártfogójának, Rudolf főhercegnek írta – a bécsi klasszikus sinfonia concertante képviselője; olyan versenymű, amelyben több szólista áll párbeszédben egymással és a zenekarral. A csellista, Mischa Maisky legendás művész, akinek már sokszor tapsolhatott Budapest közönsége, és lányát, Lily Maiskyt is hallhattuk korábban kamaraesten játszani. A hegedűs öcs, Sascha Maisky játékával teljessé vált családi trió azonban ebben a derűs – Rondo alla polacca zárótételében kifejezetten táncos lüktetésű – alkotásban mutatkozik be a magyar közönségnek.
Temetik a vadászt. Nyulak vontatják a koporsót, őzike sírja tele a zsebkendőjét, komor vaddisznó mered maga elé. A kép sokszorosított változatát még szülőföldjén, a mai Csehország területén ismerhette meg Gustav Mahler. Ez inspirálta I. szimfóniájának azt a tételét, amely Európa-szerte közismert dalocskával kezdődik (János bácsi…), s olyan vulgárisnak ható taktusokkal folytatódik, amelyekhez hasonlókat manapság klezmerzenekaroktól hallhatunk. Az I. szimfónia negyedik tétele ez. Vagy inkább a harmadik.
A premieren ugyanis a mű még öt tételből állt, utóbb a másodikat a zeneszerző jobbnak látta elhagyni. Budapesten volt a nevezetes ősbemutató. Mahler 1888 őszétől 1891 tavaszáig a Magyar Királyi Operát igazgatta, s kihasználta az alkalmat, itt vitte új művét közönség elé. Lett némi ribillió, a bizarr hangzásvilágot nehezen emésztette meg a nagyérdemű publikum, az egyik újság gonoszkodó karikatúrát is megjelentetett A Malér-szyfónia címmel. De maga az előadás baj nélkül lement, s Mahler elégedett volt a magyar zenészek teljesítményével.
A „budapesti” Mahler-szimfónia előtt Beethoven Hármasversenye hangzik fel, családi vállalkozásban. Mischa Maisky játssza a csellószólamot, Sascha a hegedűt és Lily a zongorát – amit Beethoven eredetileg Rudolf főhercegnek szánt, aki tisztes zongorista volt ugyan, de azért arisztokratikus ujjait végül mégsem fárasztotta az első nyilvános előadáson.
A hegedűre, gordonkára és zongorára írt hármasverseny a “sinfonia concertante” egyre kisebb jelentősséggel bíró műfajának kései példája, Beethoven egyetlen kompozíciója e műfajban. Az induló karakterű nyitótétel, a kifejező Asz-dúr Largo és a táncos Polacca tematikáját mindvégig meghatározza a pontozott ritmus jelenléte. A mű érdekessége, hogy Beethoven, nála egyébként szokatlan módon, figyelembe veszi a szólisták képességeit: a viszonylag könnyen játszható zongoraszólamot tanítványának, Rudolf főhercegnek írta, míg a vonósoktól lényegesen többet kívánhatott. A hegedűt és a gordonkát ugyanis a főherceg udvarához tartozó professzionális muzsikusok szólaltatták meg.
Maisky
A program:
Ludwig van Beethoven C-dúr hármasverseny, op. 56
Gustav Mahler I. (D-dúr, „A titán”) szimfónia
Közreműködik: Mischa Maisky cselló; Sascha Maisky hegedű; Lily Maisky zongora; Nemzeti Filharmonikus Zenekar; Hamar Zsolt karmester
Időont: 2020. január 16. 19.30
Helyszín: Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Budapest
