“A világ legtekintélyesebb díja, melyet a béke megőrzéséért ítélnek oda.” A Nobel-békedíjnak egyedülálló jelentősége van, a több száz, hasonló díjjal való versengés ellenére.
Nobel-békedíjas az Unió
Az Európai Unió a 2012-es Nobel-békedíj kitüntetettje – jelentette be pénteken Oslóban a norvég Nobel-bizottság. Thorbjorn Jagland, a bizottság elnöke azzal indokolta a döntést, hogy az Európai Unió hat évtizeden keresztül meghatározó szerepet játszott Európa békés fejlődésében. Emellett 1989 után hozzájárult a kelet-európai államok stabilizálásához.
A díjjal mintegy 250 millió forintnak megfelelő összeg jár.
Az értelmetlen halál
15 éve, 1997. október 10-én jelentették be Oslóban, hogy az 1997. évi Nobel-békedíjat a Nemzetközi Mozgalom a Gyalogsági Aknák Betiltásáért (ICBL) nevű civil szervezet és koordinátora, Jody Williams asszony kapta.
A Modern Világtörténelem Oxfordi Szótára úgy említi, mint “A világ legtekintélyesebb díja, melyet a béke megőrzéséért ítélnek oda”. Az ICBL megalakulását hat szervezet kezdeményezte: a Vietnam Veterans of America Foundation (USA), a Handicap International (Franciaország, Belgium), a Human Rights Watch Arms Project (USA), a Mines Advisory Group (Nagy-Britannia), a Medico International (Németország) és a Physicians for Human Rights (USA). A tömörülés létrehozását az tette fontossá, hogy a taposóaknák évente mintegy 26 ezer ember – 90 százalékban polgári személy – halálát, vagy megrokkantását okozták.
A svéd iparmágnás, Alfred Nobel (1833-1896), a dinamit feltalálója, a Nobel-békedíj megalapítója. Halálakor a Nobel-birodalom csaknem száz gyárból állt, és a világ egyik leggazdagabb emberének mondhatta magát. Nőtlen és gyermektelen lévén végrendeletében Nobel úgy rendelkezett, hogy a gyárait értékesíteni kell, és az abból származó bevételt egy vagyonkezelő alapítványba kell elhelyezni. Az alapítvány kamatait minden évben ki kell osztani “azoknak, akik a megelőző évben a legtöbbet tettek az emberiség javára.” Az irodalmi, fizikai, kémiai és orvosi Nobel-díjra svéd intézetek tesznek javaslatot, de a megtiszteltetés az ötödik, a Nobel-békedíj adományozására annak a független bizottságnak jutott, amelyet a norvég nemzetgyűlés, a Storting nevez ki.
Az első aknaellenes kampány 1992-ben zajlott. Maga az ICBL hivatalosan 40 nem kormányzati szervezet 1993. májusi, Londonban tartott konferenciáján alakult meg.
Az ICBL kezdeményezésére 1996 októberében Ottawában több ország részvételével tárgyalások kezdődtek a taposóaknák betiltásával foglalkozó nemzetközi konferencia megrendezéséről. Ez végül 1997 szeptemberében ült össze Oslóban, s résztvevői elfogadták „a személyek elleni aknák világméretű betiltásáról” szóló dokumentum szövegét. Az okmányt három hónappal később, az 1997. decemberi ottawai tanácskozás keretében nyitották meg aláírásra. (Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és több más ország előre jelezte, hogy nem írja alá a megállapodást.)
1997 végéig 121 ország csatlakozott a gyalogsági aknák alkalmazásának, tárolásának, gyártásának és forgalmazásának betiltásáról intézkedő ottawai egyezményhez, 2012-re az aláírók száma 160-ra emelkedett. A háborúkból ott maradt taposóaknák évente ma is több ezer halálos áldozatot követelnek (elsősorban a civil lakosság körében) annak ellenére, hogy (a szervezet fellépése nyomán is) nagy területeket tisztítanak meg évről évre az aknáktól. 2007. novemberi adatok szerint 1999 óta addig több mint 2000 négyzetkilométernyi területet mentesítettek az aknáktól, de hátra volt még további 200 ezer négyzetkilométer aknátlanítása. Az aknarobbanások következtében fogyatékossá vált emberek száma már 2007-re elérte a 473 ezret.
1994-Jasszer Arafat palesztin vezető, Simon Peresz izraeli külügyminiszter és Jichak Rabin izraeli kormányfő;
1995-Joseph Rotblat (Nagy-Britannia), a leszerelést támogató Pugwash mozgalom;
1996-Carlos Belo püspök és José Ramos Horta ellenállási vezető (Kelet-Timor);
1997-Nemzetközi Mozgalom a Gyalogsági Aknák Betiltásáért (ICBL) és Jody Williams (Egyesült Államok), az ICBL koordinátora;
1998-John Hume és David Trimble, északír politikusok;
1999-Orvosok Határok Nélkül (MSF) szervezet;
2000-Kim De Dzsung dél-koreai elnök;
2001-Egyesült Nemzetek Szervezete és Kofi Annan (Ghána) ENSZ-főtitkár;
2002-Jimmy Carter volt amerikai elnök;
2003-Sirin Ebadi iráni jogásznő, emberi jogi aktivista;
2004-Wangari Maathai kenyai környezetvédő és politikus;
2005-A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és Mohamed el-Baradei (Egyiptom), a szervezet főigazgatója;
2006-Muhammad Junusz bangladesi közgazdász és az általa vezetett, mikrohitelező Grameen Bank;
2007-Al Gore volt amerikai alelnök és az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága;
2008-Martti Ahtisaari finn békeközvetítő;
2009-Barack Obama amerikai elnök;
2010-Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo) ellenzéki másként gondolkodó;
2011-Ellen Johnson-Sirleaf libériai elnök (Afrika első, demokratikusan megválasztott női elnöke), Leymah Gbowee, aki a nőket a libériai polgárháború ellen mozgósította és Tavakkul Karman jemeni nőjogi és demokráciapárti aktivista
2012-Európai Unió
Felhasznált forrás:
A norvég Nobel Intézet
Norvegia.hu
