A napkeleti bölcsek, a háromkirályok az Arab-félsziget déli csücskéből a világ tán legrégebbi kereskedelmi útvonalán érkeztek Betlehembe. Tevéik rakományát a kor legdrágább portékái, arany, tömjén és mirha alkották, amit a kisded Jézus előtt hódolva a jászol elé helyeztek.
Aranyat sok helyen bányásztak vagy mostak a folyókból, a tömjén és a mirha lelőhelye azonban behatárolt volt. Bizonyos fákból nyerték, amelyek manapság is szinte kizárólag Dél-Arábia, Szomália és Abesszínia hegyvidéki tájain nőnek. Az ókor eme luxuscikkeit karavánok szállították Indiába, Perzsiába, a Római Birodalomba.
Régészeti ásatásokból ismert, hogy a tömjént és a mirhát akkor már több ezer éve használták a keleti civilizációk. A háromkirályok ajándékaként az Újtestamentumba is bekerültek, a keresztény istentiszteleteken azonban csak a IV. századtól jelentek meg. Az elégetésük során keletkező füst jelképezte az isten felé szálló imát, fohászt az egyiptomiak, görögök és rómaiak istenkultuszaiban, ma pedig a sintoizmusban, a buddhizmusban és a keresztény katolikus és ortodox templomokban is.
A tömjén és a mirha az arab tömjénfa és a valódi mirhafa ,,megalvadt vére,, gyantája, amely a megsebzett kéregből kiválasztódó balzsamos nedv besűrűsödésével-megszilárdulásával keletkezik az illóolaj nagy részének elpárolgásával. Az arab tömjénfa, tudományos nevén Boswellia carteri az Arab-félszigeten nő, a jemeni Hadramaut és az ománi Dzofár (Dhofar) sivatagos tájain, mintegy 600 méter tengerszint feletti magasságban, valamint az Ádeni-öböl túlsó, afrikai oldalán a szomáliai hegyekben. A mirhafa, a Commiphora abessynica elterjedése nagyjából megegyezik az arab tömjénfáéval, de 2000 méter magasságig is megtalálható. A nevet a szemita ,,murr,, (keserű) szóra vezetik vissza.
A tömjénfa kérgét bevágva rozmaringillatú, tejszerű fehér nedv választódik ki, amely néhány hetes száradás után sárgásfehértől a vörösig terjedő színskálában gumiszerű gyantává szilárdul. A mirha sárgás nedve több illóolajat tartalmaz, s száradással illatos, keserű ízű, csillogó felületű, sárgás vagy vöröses szemcsékké merevedik.
A tömjént általában égetik, miközben bódító illatot áraszt, a mirha viszont napjainkban leginkább kozmetikai balzsamok és gyulladásgátló kenőcsök alapanyagául szolgál. A tömjént és a mirhát az ókorban a kultikus célokon kívül papok felkenésére, halottak bebalzsamozására is felhasználták.
A manapság használt tömjén az arábiai tömjén és különféle más, illóolajat tartalmazó gyanták elegye. A tiszta arábiai tömjént egyre jobban kiszorítja a vaníliaillatú dél-amerikai Peru-balzsam.
