A hajózás történetének egyik legnagyobb katasztrófájáról, a Titanic elsüllyedéséről már mindenki hallott, ám a közel 4000 méter mélyen pihenő roncs a mai napig sok titkot rejt.
Nemrégiben azonban olyan tárgyakat hoztak a felszínre, majd vizsgáltak be, amelyek új történeteket mesélhetnek emberi sorsokról és hőstettekről. Ezek feltárásán dolgoztak a Viasat History csatorna Titanic: Történetek a mélyből című dokumentumsorozatának alkotói, Victor Garber színésszel.
A Titanic a maga korában a legnagyobb utasszállító óceánjáró volt, amelyet elsüllyeszthetetlennek tartottak rekeszes hajótörzse miatt – ennek ellenére már legelső útján víz alá merült, amikor 1912. április 14-én jéghegynek ütközött. Az egész világot megrendítő eseményt több alkalommal is feldolgozták: számos film és könyv készült a történésekről, míg a roncs a mai napig az Atlanti-óceán fenekén fekszik 3821 méter mélyen, a maga titkaival.
A legújabb tényfeltáró dokumentumsorozat a többszörös Emmy-jelölt Victor Garber (Az Argo-akció, Sicario – A bérgyilkos) műsorvezetésével fed fel új információkat. Mint ismeretes, a színész maga is játszott a 11 Oscar-díjjal jutalmazott Titanicban – James Cameron világhírű, összesen 11 Oscar-díjjal jutalmazott filmjében –, a hajó egyik tervezőmérnöke, Thomas Andrews szerepében. A Titanic: Történetek a mélyből című négyrészes sorozat számos érdekességet tár fel vasárnaponként 21 órakor a Viasat Historyn. Íme közülük néhány:
„Nők és gyerekek először.” A Titanic katasztrófájának túlélésére az első osztályon utazó nőknek és gyerekeiknek volt a legnagyobb esélyük, ám 1912. április 15-én négy, első osztályon utazó nő mégis meghalt. Ezek egyike volt Ida Straus, aki kiszállt a mentőhajóból, amikor férje nem követte őt, arra hivatkozva, hogy előbb a nőket és a gyerekeket kell kimenteni. Erre Ida a következőt felelte: „Ha te nem szállsz be, akkor nekem sincs itt keresnivalóm. Nagyszerű életünk volt együtt, úgyhogy együtt távozzunk a túlvilágra is”. Ezután átadta a mentőhajóban tartózkodó cselédjének a szőrmekabátját mondván, hogy neki már nem lesz rá szüksége.
A Titanic-árvák rejtélye. A Titanic fedélzetén 126 gyermek tartózkodott, de csak felük élhette túl a katasztrófát. Köztük volt egy francia testvérpár is, akikről napokkal később derült ki, hogy kicsodák. Édesapjuk ugyanis az anyjuk tudta nélkül vitte el őket otthonról, hogy Amerikában kezdjenek új életet. A mentőhajóba szállva – apjuk nélkül – megmenekültek, ám csak a saját becenevüket ismerték. Kizárólag a puszta szerencsén múlt, hogy édesanyjuk – aki ugye nem tudta, hogy a Titanic fedélzetén tartózkodtak –, egy újságban meglátta fényképüket.
Még a harmadosztályon utazók is luxusként élték meg az utat. A Titanic fedélzetén számos bevándorló indult Írországból az ígéret földjére, és ugyan az ő kabinjaik meg sem közelítették azt a kényelmet, amit az első osztály kínált, még így is egyfajta luxusútként élték meg az utazást. Köszönhető ez annak is, hogy nem kellett minden nap hajnal négytől a mezőkön dolgozniuk, ugyanakkor az üzemeltető is az élmények javításával akart versenyezni a konkurenciával.
Az első osztályon tartózkodók maradni akartak. A becsapódás okozta rázkódás a lenti szinteken volt igazán érezhető, az első osztályon utazók szinte semmit nem észleltek a történésekből. Így csak nagyon vonakodva és hitetlenkedve voltak hajlandók elhagyni fűtött kabinjaikat.
Ha azt látja egy edényen, hogy „Titanic”, akkor az hamis! A hajón minden osztályon külön erre a célra legyártott edényekben szolgálták fel az ételeket, ám ezekre nem a Titanic nevét vésték fel, hanem a tulajdonos Oceanic Steam Navigation Company monogramját. Így ha olyan porcelánnal találkozna, amin a hajó neve szerepel, az hamisítvány.
Mindössze 37 másodperc lett volna cselekedni. A Titanic elsüllyedése szinte elkerülhetetlen volt. A tragikus esemény éjszakáján szélcsend uralkodott az óceánon, így a víz nem tört meg azon a jéghegyen, amely a katasztrófát okozta. A szakértők szerint, miután az árbóckosárban tartózkodó megfigyelő kiszúrhatta a vízben lévő fekete tömeget, mindössze 37 másodperc maradt a kitérésre. A hajót kormányzó Robert Hichens ez idő alatt annyit tehetett, hogy nem frontálisan ütközött a jégheggyel.
Egy elkeveredett kulcson múlt a katasztrófa? Felmerült a kérdés, hogy az árbóckosárban tartózkodóknak miért nem volt messzelátójuk. Nos, mint kiderült, a kosárban volt messzelátó, ám elzárva egy dobozba, kulcsa pedig annál a tisztnél maradt, akit az indulás előtt egy nappal elbocsájtottak.
