A Ros hásáná, a zsidó újév nem téli mulatság, hanem az ősz beköszöntét jelzi – különleges szokásokkal, jelképekkel és ünnepekkel, amelyek mély vallási tartalmat és közösségi élményt hordoznak.
Azt a legfiatalabbak is tudják, hogy szilveszterkor ünnepeljük az új évet, ilyenkor pezsgővel koccintunk, szerencsepénzt adunk a gyerekeknek és lencsét eszünk. Azt már kevesebben tudják, hogy a zsidó újév napja, a Ros hásáná nem télen van, hanem az ősz beköszöntének idején ünneplik a zsidó közösség tagjai. Szilveszterhez hasonlóan itt is szép számmal találunk különleges szokásokat.
8+1 érdekesség a zsidó újévről és az őszi ünnepekről
A kétnapos ünnepen az ember teremtésének 5786. évfordulóját ünnepeljük, és megújítjuk kapcsolatunkat az Örökkévalóval, aki a világ létét és újjáteremtését szavatolja. Ezzel indul a tíz bűnbánó nap időszaka, amely jom kipurban teljesedik ki: az engesztelőnap idén október 1-én este kezdődik, és másnap estig tart. A 25 órás böjt, a bűnbánat és a megtérés különleges alkalom, hiszen ilyenkor még szombaton is kötelező a böjt, és szigorú tilalmak szabályozzák a napot. Jom kipur után a félelmetes napok véget érnek, és az öröm ideje következik: október 6-án este kezdődik a szukot, a sátoros ünnep, amelyet hosáná rábá, majd a smini áceret és a Tóra örömünnepe, a szimchát Tóra zár le.
A riadó napja
Ros hásáná napjainak elengedhetetlen tartozéka, a sófár, melynek jellegzetes, éles, gyereksírásra emlékeztető hangja hívja fel a népet a megtérésre, emiatt nevezik az ünnepet a riadó napjának, héberül jom truának. A sófár kosszarvból készül, melynek tisztítás után eltávolítják a hegyét. Neve azt jelenti „széphangú”, mivel az arámi sapír (’szép’) szó rokona.
A halak etetése nem tilos
Ros hásána első napjának délutánján dívik egy különleges szokás, a Táslich. Micha próféta könyve említi, hogy bűneinket a tenger mélyébe dobjuk – innen származik a szokás neve. A Kabbala alapján elterjedt szokás, hogy miután elmondtuk a prófétai verset, megrázzuk ruhánk szélét. Ebből ered az a népi szokás, hogy a zsebekből, kvázi a folyóba „dobjuk” a vétkeinket, illetve, hogy morzsákat szórunk a halaknak – ennek azonban vallásjogi alapja nincs. Ezt az zsidó újévi jelenetet örökítette meg többek között Juhász Gyula A kis Tisza hídján című versében.
Félelmetes Napok
A zsidó újévvel (Ros hásáná) kezdődő és az Engesztelés napjával (Jom kipur) lezáruló időszakot Jámim noráimnak, azaz „Félelmetes Napoknak” is nevezik. A Félelmetes Napokra figyelmeztet maga a sófár hangja is. Ez időszak alatt a zsidók önvizsgálatot és bűnbánatot tartanak, megbékítik azokat, akiket megbántottak, bocsánatot kérnek és felkészülnek a Jom kipur napján szokásos böjtre. Jom kipur és ezzel a Félelmetes Napok befejezését egy hosszan megfújt sófár-hang jelzi.
Az Engesztelés Napja – Jom kipur
Ezen a napon arra a Tórában olvasható történetre emlékezünk, melyben az Örökkévaló megbocsátotta Izrael fiainak az aranyborjú imádásának bűnét, amit akkor követtek el, mikor Mózes épp a bálványimádás tilalmát is tartalmazó kőtáblákat vette át a Színáj-hegyen. Az ókori Izraelben ez volt az egyetlen nap, amikor a főpap szolgált és kimondhatta a Teremtő négybetűs szent nevét anélkül, hogy ne kellett volna meghalnia. A hagyomány úgy tartja, hogy ezen a napon pecsételik le az ítéletet is, amit Ros hásánákor hozott az Örökkévaló. Ezért a zsidók 25 órán át tartó böjtöt tartanak, mely során még a száj megnedvesítése is tilos. A közösség gyakran az egész napot együtt tölti a zsinagógában és több fontos imát is elmondanak, majd felolvassák Jónás könyvét. Az utolsó fohász után a hagyomány szerint bezáródnak az ég kapui és a világ összes lényének sorsa megpecsételődik a következő évre.
A viaszgyertyák segítenek
A kurdisztáni zsidó közösségben a Jom kipurt megelőzően készítették el az „áldott gyertya” nevű viaszgyertyát. A közösségenként változó méretű, egyes helyeken közel két méter magas és harminc centiméter széles gyertyát a közösség köztiszteletben álló tagja vitte ünnepélyes keretek között a zsinagógába. A közösség tagjai dobszóval és tánccal kísérték. A zsinagógában a gyertyát kendőkkel és virágokkal díszítették. Sok közösségben hiedelemből megtartották e viaszgyertyák maradványait a gyengélkedő gyermekek felépüléséhez, illetve a terhes asszonyok számára, hogy nehogy elvetéljenek.
Négy újévi nap
Amíg a keresztények egy évben egyszer ünneplik az új esztendőt, addig a zsidók naptárában négy alkalom is van erre. Minden évszakra jut egy újévi nap. Az első tavaszi hónap (niszán) elsejére esik a királyok és ünnepek újéve, a Tóra ezt jelöli meg az első hónapnak. Az utolsó nyári hónap (elul) elsején a tizedek újévét köszöntik, míg közvetlenül ezután, az első őszi hónap elsejével (tisri) köszönt be a zsinagógai újév, vagyis Ros hásáná, a naptári év kezdete.
Ez a nap a Talmud szerint az első emberpár teremtésének napja. A negyedik újév a téli időszakban, svát hónap tizenötödikén van, a fák újéve, a Tu bisvát. A Bölcsek szerint ezen a napon dől el, melyik fa fog fejlődni, nőni, dús gyümölcsöt hozni, és melyik sorvad, fonnyad el, melyiket tépi ki a vihar.
Édes, mint a méz
Az újév két szimbolikus étele az alma és a méz. Ilyenkor a zsidó hagyományok szerint minden ételt édesen kell fogyasztani, hogy jó és édes év köszöntsön be mindenkihez. Ros hásáná alkalmával az ünnepi kalács (bárhesz) a megszokott hosszúkástól eltérően kerek és édes, só helyett pedig mézbe mártják. Egyes helyeken mézes süteményt (lékoch) küldenek egymásnak a családok, kifejezve azt, hogy mindannyian részesülünk az Örökkévaló kegyében, illetve azt, hogy szeretnénk, ha jó és édes évünk lenne. Egy másik szokás szerint nem küldik, hanem kérik a süteményt, azzal a szándékkal, hogy ha az ítélet szerint koldulnunk kell az új évben, akkor ezzel a kéréssel letudják azt.
Az öröm napjai
Az őszi nagyünnepek sorozata a hétnapos Sátrak ünnepével (Szukkot) folytatódik. A sivatagi vándorlás emlékére a vallásos zsidók az étkezések idejére lombsátorba költöznek, arra emlékezve, hogy miként az Örökkévaló a pusztában is gondoskodott népéről, úgy ezután is fog. Az ünnep kelléke a négy jellegzetes növényből álló csokor, mely három mirtusz ágat (hádász), két szomorúfűz ágat (árává), egy pálmaágat (lúláv) és egy citrusfélét (etrog) tartalmaz. Az őszi ünnepek végén van a Tóra örömünnepe (Szimchát Tórá). Ezen a napon fejeződik be a Tóra olvasás 54. szakasza, és ezt követően kezdődik újra az első heti szakasz, hisz a Tóra olvasás folytonossága sohasem szakad meg. Az ünnep látványos esemény: a Tóratekercseket kiveszik a Tóraszekrényből és táncolva, énekelve hétszer körüljárják vele a zsinagógát – akit csak lehet, megtisztelnek vele, hogy vigyék a Tórát – majd a hét kör után mindenki mondhat áldást a Tórára.
+ 1. Édes újévet mindenkinek!
Idén szeptember 22-én este köszöntött be a zsidó újév, a Ros hásáná. Ezen a napon az első emberpár teremtésének 5786. évfordulójára emlékeznek országszerte.
