A Budapestre rendszeresen visszatérő Uriah Heep konkrét bizonyítéka annak, hogy legenda nem vész el, legfeljebb átalakul, a hard rock pedig mintha egyfajta reneszánszát élné. Október 19-én a Barba Negra Music Club színpadán lép fel idén az együttes.
Bőrdzseki, farmerszerkó akár otthon is feledhető, az idő nemhogy korrodálná, inkább fényesíti a vén rókák rocker bandáját, a Uriah Heep újra fővárosunkba látogat egy kis múltidézéssel egybekötött együtténeklésre.
A Uriah Heep új albumával egyértelműen bizonyította: Mick Box együttese nem őskövület, hanem eleven, dinamikus, és ami a legfőbb, még mindig mérhetetlenül kreatív csapat. Az Into The Wild című korong, ugyanakkor kevésbé fémes, nyers és éles, mint az utóbbi két évtized általánosnak mondható rockzenei tendenciái. Érezhetően dominál az orgona és az ének, a gitár nem harap úgy, ahogy esetleg másoktól megszokhattuk, és ugyan a ritmus lendületes, magával ragadó, rengeteg benne a játék, a variáció – a számokban a tökéletes mesterségbeli tudás inkább lenyűgöző színességgel, ötletességgel párosul, amitől csak még könnyebben megszerethető lesz ez a zene.
A Gypsy és a Lady In Black dalokat hallgatva még talán a mindenkori fiatalság is megért valamit abból, miért is nézegetik a szülők átszellemülten és múltba révedő tekintettel a recsegő bakeliteket, és miért állnak még ma is az első sorban a banda minden egyes magyarországi koncertjén.
A hard rock valamikor 1969-ben kezdődött a Deep Purple-lel, a Black Sabbath-tal, a Led Zeppelinnel, Nazareth-tel és igen, a Uriah Heeppel. A Uriah Heep nem tudta felülmúlni az előtte felsorolt és befutott együtteseket, de ez ma már senkit nem zavar, mert negyven év elmúltával is kívülről fújjuk dalaikat.
A banda ma is rendkívüli teljesítményekre képes, ezt pedig majd minden bizonnyal bizonyítják majd a soron következő budapesti fellépésükön: október 19-én a Barba Negra Music Club színpadán.
