Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Verhovina madarai az ÉS-Kvartettben című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Aktuális

Verhovina madarai az ÉS-Kvartettben

Szerző: / 2012. február 20. hétfő / Aktuális, Programok   

Bodor Ádám Verhovina madarai című regénye a központi téma február 29-én az ÉS-Kvartettben.

Február 29-én Bodor Ádám Verhovina madarai című regénye a témája az Élet és Irodalom kritikai beszélgetés-sorozatának az ÉS-Kvartettben.

A beszélgetés résztvevői: Angyalosi Gergely, Bazsányi Sándor és Szilágyi Zsófia. A beszélgetést vezeti: Károlyi Csaba.

Időpont: 2012. február 29., szerda 19 óra
Helyszín: Írók Boltja
 A sorozatot a MASZRE támogatja.

Bodor Ádám 1936. február 22-én született Kolozsváron. 1982-ben települt át Magyarországra, ahol 1984-től a Magvető Könyvkiadó felelős szerkesztője. Már érett íróként jelent meg első, rövid prózákat tartalmazó kötete, A tanú (1969). Kisepikai műveivel egészen egyedülállót alkotott a magyar irodalomban. Ezt vallotta egy helyütt: „Semmi nincs előre készen, számomra is majdnem minden az írás folyamatában bontakozik ki. Kiindulópontnak olykor elég egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerűen csak egy hangulat. Valami, amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni. Ez a megfoghatatlan valami, titkos fuvallat a novella lelke. Ha ez nem lebeg valahol ott a közelünkben, jobb a dolgot nem erőltetni…”

Verhovina madarai

,,Ahol a madár se jár”
 
Verhovinára bizonytalanul jár a vonat, a menetrendet eltörölték. Anatol Korkodus brigadéros nevelt fia, Adam a lepusztult állomáson várja a javítóból átirányított, mezítlábas Daniel Vangyelukot. Később miért tartóztatják le Korkodust? Vajon miért tűntek el a madarak a környékről? És mi a titka Eronim Mox mesés szakácskönyvének? Az olvasó hajnaltájt érkezik meg Bodor Ádám regényvilágának kellős közepébe – a mindenkori periféria, a civilizációs végvidék centrumába.
 
A Verhovina madarai alcíme változatok végnapokra. A kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regényben az emberi érintkezések megdermednek és felolvadnak, a kultúra természetté bomlik, a csend pedig beszédes lesz. ,,Úgy kezdi, halkan sóhajtozva, mint egy távoli vízesés, majd sisteregni kezd, aztán amikor már harsog, tombol kibírhatatlanul, hirtelen, mintha beléd spriccelnének, az egész világ jegesen becsorog a füleden.” – És talán soha nem hagyjuk el Verhovinát.

Bodor Ádám Verhovina madarai című könyvéből itt olvashatunk egy részletet.