Versmondó maratonnal nyílt meg a Magyar költészet hete a Soproni Petőfi Színházban. Zenés esttel, egész napos versmondással ünnepelhetjük a költészetet, az irodalmat és József Attila születésnapját.
Magyarországon április 11-én ünneplik a költészet napját annak emlékére, hogy 1905-ben ezen a napon született József Attila. E naphoz kapcsolódóan Sopronban megtartják a Magyar költészet hetét. A soproni Petőfi Színházban április 6-án versmondó maratonnal nyílt meg a költészeti hét rendezvénysorozata: ezen a napon bárki betérhetett a teátrumba verset hallgatni vagy mondani.
Április 7-én a Komáromi Jókai Színház mutatja be a Liszt Ferenc Kulturális Központban Arany János műveiből készült, Tetemre hívás című zenés estjét. Április 8-ától öt délutánon át ugyanitt Dinnyés József daltulajdonos öt évszázad magyar verseiből összeállított ötrészes zenés műsorát adja elő.
A költészet hetének kiemelt programjaként a Soproni Petőfi Színház művészei egész napos versmondással ünneplik meg április 11-én a magyar költészet napját. A „verskommandóval” vonaton, buszon, kórházban, utcán, templomban, bevásárlóközpontban találkozhatnak a lakosok. A soproni színészek szavalnak még kórházban, általános és középiskolákban, közintézményekben, éttermekben, kávéházakban, múzeumban, utcán, téren, piacon, fittnesz termekben, bob pályán, gyógyszertárakban, uszodában, sőt, még a gyalogátkelőhelynél várakozóknak is. A szokatlan helyszínválasztással a figyelmet akarják felhívni a költészetre, az irodalomra és József Attila születésnapjára.
Sopronban a költészet heti programsorozat április 13-án a Parnasszus csillagai című verses-zenés esttel zárul. A produkcióban Császár Angela, Juhász Róza, Sebő Ferenc és Perger László lép színpadra, akik Nemes Nagy Ágnes és Szécsi Margit életútját mutatják be versekkel, dalokkal.
Olyan idők tanúi, mely időkben a helytállás gyakran volt azonos a teljes önfeláldozással. Ami nekik akkor természetes volt, nekünk ma példaként, iránytűként, jelként mutatja a helyes utat. Két költő, két életút, de a kihívásokra adott válaszok hasonlóak. A kétszer negyven percbe belesűrített életek felvillantják a fiatal, élettel teli, a vidám, a szerelmes, a fájdalmas és tépelődő költőket. A Sebő együttes csodálatosan megzenésített versei, melyeket Sebő Ferenc és Perger László ad elő, szervesen kapcsolódnak a színpadi játékokhoz, hangulatokhoz. A történet 1944-45 körül indul, és tegnap fejeződik be.
