Aligha akad még egy olyan hazai művészeti intézmény, amely az elmúlt száz évben annyi kritikát és szitkozódást szenvedett volna el, mint a Műcsarnok. Az intézmény étnapos nyilvános konferencián indít vitákat, beszélgetéseket, a képzőművészetről és a Műcsarnok helyéről, szerepéről a képzőművészetben.
Bár a Műcsarnok szerepe az elmúlt évtizedekben radikálisan átalakult, számos művész ma is úgy éli meg, hogy valamiféle külsődleges, a „valódi” művészet terrénumán kívül álló ideológiai vagy esztétikai koncepció miatt nincs esélye itt kiállítani. Ez is része annak a hagyománynak, amelyhez az intézménynek újra és újra ki kell alakítani a maga viszonyát.
Ez a kiinduló gondolata annak a kétnapos nyilvános konferenciának, melyet a Műcsarnok új igazgatója, Gulyás Gábor kezdeményezésére április 14-én és 15-én rendezünk a Műcsarnok előadótermében a kortárs magyar képzőművészet perspektíváiról, Vigyázat, Műcsarnok! címmel.
A konferencián, melyet Szőcs Géza Kultúráért felelős Államtitkár nyit meg ünnepélyesen, három témát vitatnak meg különböző nézőpontokból a meghívott neves szakemberek.
Az első napon György Péter, L. Simon László, Keserü Katalin, Fabényi Júlia, Hörcher Ferenc és Készman József a magyarországi képzőművészeti intézményekről beszélgetnek.
Másnap Bojár Iván András, Timár Katalin, Sturcz János, Petrányi Zsolt, Rényi András és Páldi Lívia azt vizsgálják, milyennek látjuk a nemzetközi szcénát Budapestről nézve, majd Hajdu István, P. Szabó Ernő, Rieder Gábor, Süvecz Emese, Szanyi Ágnes, Berszán Zsolt és Gulyás Gábor a műkritika és az esztétikai reflexió témáját járja körül.
A teljes program a Műcsarnok honlapján megtekinthető.
