„Alig volt fontosabb törvényhozási vagy igazgatási vagy pénzügyi intézkedés, melyben része ne lett volna.” Wekerle Sándor politikus, Magyarország első polgári miniszterelnöke 165 éve született.
„A néptanító soha nem tévesztheti szem elől, hogy nem a tanuló tudásának növelése, hanem érzületének nemesítése képezi feladatát. Az agyat megtölteni lehetetlen. Amit beletöltöttünk, sokszor elpárolog. A nemesebb érzések fölkeltése háládatosabb munka, mert mit igazán szívükbe oltunk, gyökeret is ver abban.”
Wekerle Sándor, politikus Magyarország első polgári miniszterelnöke, mind ez ideig az egyetlen, aki háromszor volt kormányfő, 165 éve, 1848. november 14-én született.
Wekerle Sándor Móron látta meg a napvilágot. Családja Württembergből származott, apja Lamberg gróf móri gazdatisztje volt. A pesti egyetemen szerzett jogi diplomát, majd külföldi tanulmányutat tett. 1870-től dolgozott a Pénzügyminisztériumban, 1886-tól államtitkárként. Egy év múlva képviselővé választották. 1889-től Tisza Kálmán és Szapáry Gyula kormányában pénzügyminiszter volt, ő szervezte át a pénzügyi igazgatást, vezette be a cukor-, szesz- és fogyasztási adót, a dohányjövedéket, számottevően növelve az állam bevételeit.
Szapáry Gyula lemondása után, 1892. november 17-én Ferenc József Magyarország első polgári származású miniszterelnökének nevezte ki. 1895. január 14-ig tartó első kormányelnöksége idején megteremtette az államháztartás teljes egyensúlyát és az aranyvalutára való áttérés feltételeit. Nevéhez fűződik egy sor szabadelvű egyházpolitikai törvény elfogadtatása is: az új házassági és konfesszionális (a felekezetek jogállását szabályozó) törvény, a kötelező polgári házasság, az állami anyakönyvvezetés, a zsidó felekezet befogadása és a vallás szabad gyakorlata. A polgári házasság tervezetét a képviselőház ugyan megszavazta, de a főrendiház elvetette, ezért lemondott. Az utódául kijelölt Khuen-Héderváry Károly azonban nem tudott kormányt alakítani, így hamarosan megint ő került a kabinet élére.
Az 1905. évi politikai válság után lett másodszor miniszterelnök, 1906 és 1910 között az ellenzéki pártokból álló, ún. „koalíciós-kormány” élén állt. Az inkább agrárius beállítottságú kabinetben ő képviselte az ipari körök érdekeit. (1896 és 1918 között az országos Ipartanács elnöki tisztét is betöltötte.) A kormányfői tisztség betöltése mellett egy időben pénzügyminiszter, egy ideig honvédelmi, illetve igazságügyi miniszter is volt. Második hivatali ideje alatt született törvény az ipar fejlesztéséről, a munkásbiztosításról, és újabb adóreformokat léptettek életbe. A Közmunkatanács elnökeként ő indította el a kispesti munkás- és tisztviselőtelep építését, amelyet később róla neveztek el. A nemzeti bank ügyében külön osztrák és magyar jegybankot javasolt, de mivel ez nem valósult meg, ismét lemondott.
Újbóli miniszterelnöksége már az első világháború kitörése után felmerült, de csak IV. Károly király felkérésére vállalta a megbízatást. Magyarországon egyedülálló módon harmadszor is kormányfővé nevezték ki, 1917. augusztus 20-tól 1918. október 31-ig vezette a kormányt. A Monarchia felbomlását minden erőfeszítése ellenére sem tudta megakadályozni. Ebben az időszakban is több tárcát mondhatott a magáénak, pénzügyminiszter, földművelésügyi miniszter és belügyminiszter is volt ebben az időszakban.
A külpolitikában a német szövetség fenntartását szorgalmazta, de nem lépett fel erélyesen az antantbarát vagy háborúellenes csoportok képviselőivel szemben sem. Az 1848-as Alkotmánypárt megalapításával sikertelenül próbálta meg tömöríteni a monarchiapárti erőket. A Tanácsköztársaság idején túszként tartották fogva. 1919 után már csak gazdasági és kulturális téren tevékenykedett, egy ideig a közművelődési Tanács, majd az Országos Pénzügyi tanács elnöke volt. Magyarország első polgári származású miniszterelnöke, háromszoros miniszterelnök, jogász, országgyűlési szónok, képviselő, pénzügyi szakember, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1914-től) 1921. augusztus 26-án hunyt el Budapesten.
Wekerle Sándor az első olyan magyar politikus, aki vagyon és összeköttetések nélkül, saját erejéből és tehetségéből küzdötte fel magát a kormányfői tisztségbe, és akinek pénzügyi tehetségét Európa-szerte elismerték. Magyarországon több közterület viseli a nevét, 2007-ben Budapesten üzleti főiskola vette fel a nevét, 2012-ben pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium a magyar gazdaság Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiáját nevezte el róla. Szülővárosában 2011-ben, halálának kilencvenedik évfordulója alkalmából avatták fel emlékművét (Nagy Benedek alkotása), a Wekerle-alapítvány pedig minden évben Móron adja át a Wekerle Sándor-életműdíjat jeles közgazdászoknak.
