„Iparkodjál látni. Bekötött szemmel senki se járhat egyenesen.” 210 éve született Eötvös József író, politikus, a magyar realista regényírás első nagy mestere, a közoktatás megújítója. Fia, Eötvös Loránd a legnagyobb magyar fizikusként 1889-ben követte őt az Akadémia élén.
„Könyvhöz hasonló az ember; nagyobb része csak kötését nézi, nem érthetve tartalmát, vagy legfeljebb csak címjét olvassa, s ítél, mert az egész felette hosszú s unalmasnak látszik. De ha éppen olyanra talál, mely a mélyebb érzelem ösméretlen betűivel íratott, vagy kacagva veti félre a firkálást, vagy bámulva visszateszi fiókjába, s többé nem foglalatoskodik vele.”
Báró Eötvös József (teljes neve: Eötvös József Károly Bertalan Adalbert) 1813. szeptember 3-án született Budán, arisztokrata családja Mária Teréziától kapta a bárói rangot. Apja sárosi helytartó volt, ő verte le 1831-ben a koleralázadást. Otthon német nyelvű anyjával tanult, rosszul beszélt magyarul, ezért apja nyilvános gimnáziumba íratta Budán.
A jakobinusokkal elítélt Pruzsinszky Józsefet fogadta mellé nevelőnek, aki megalapozta szabadelvű gondolkodását. 1826 és 1831 között jogot hallgatott Pesten, 1833-ban tett ügyvédi vizsgát. 1834-ben Fejér megyei aljegyző, majd kancelláriai fogalmazó lett.
1836-37-ben Trefort Ágostonnal beutazta Nyugat-Európát, tapasztalatai alapján írt első politikai művei a börtönviszonyok javításával és a zsidók egyenjogúsításával foglalkoztak. 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbírája lett, 1838-ban részt vett az árvízi mentésben, az Árvízkönyv kiadását a Heckenast kiadó kárainak pótlására indította.
Az 1830-as, 1840-es években írott versei érzelmesek, szociálisan érzékenyek, kifejezik küldetéstudatát. A karthausi (1842) című regénye külföldi útjainak és hazai törekvéseinek foglalata. A ma már alig olvasható művet a korabeli ifjúság, így Petőfi is bibliájának tekintette.
1842-ben feleségül vette Rosty Ágnest, egy előkelő békésmegyei földbirtokos-leányt. Gyermekeik közül 1848-ban született Eötvös Loránd, az európai hírű fizikus.
A falu jegyzője, amely 1845-ben került ki a tolla alól, a magyar vármegye szatirikus rajza, a nemesség és a hivatal züllöttségét, korruptságát leplezte le, bemutatva a jobbágyság kiszolgáltatott helyzetét.
Dózsa-regényében, a Magyarország 1514-ben liberális alapkérdésekre keresett választ, és arra figyelmeztetett, hogy a nép jogfosztottsága katasztrófát okozhat. E két mű legjelentősebb irodalmi alkotása, amelyeknek ábrázolásmódja és témája is újat hozott.
Politikusként az 1839. évi országgyűlésen tűnt fel, harcolt a feudális intézmények ellen, a jobbágyfelszabadításért és az ország demokratikus átalakulásáért. Az 1843-44-es országgyűlésen Batthyány Lajossal a centrista ellenzék vezetője, Reform (1846) című könyve a korszellem legjobb kifejezője.
1848-ban az első magyar felelős kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. Széchenyivel és Deákkal a mérsékelt politika híve volt. A Batthyány-kormány szeptember 11-i lemondása és Lamberg gróf, királyi biztos szeptember 28-i meggyilkolása után – elrettenve a várható eseményektől – emigrált.
„Életünk egy hajszálon függ. Álladalmaink s az egész társaság örvény szélén állnak, sőt a tudomány állítása szerint egész földünk izzó lávagömb, melyet vékony földkéreg takar, míg belsejét összeszorult gőzök hasogatják, melyek a vékony kérget felszaggatva, itt-ott egyes vulkánokban törnek ki, mintegy készülve a nagy katasztrófához, mely planétánknak minden pillanatban véget vethet – s mi mégis tervezgetünk, reménylünk, aggódunk, s mi mégsem akarjuk átlátni, hogy bölcs Salamon legbölcsebb pillanatja volt, midőn elkeseredve felkiáltott, hogy hiúságok hiúsága minden a világon.”
Münchenben a nemzetek és az emberiség fejlődési tényezőit kutatta, ennek eredménye lett elméleti munkája, A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra, mely 1851-54-ben magyarul és németül jelent meg.
Politikusként az 1839. évi országgyűlésen tűnt fel, harcolt a feudális intézmények ellen, a jobbágyfelszabadításért és az ország demokratikus átalakulásáért. Az 1843-44-es országgyűlésen Batthyány Lajossal a centrista ellenzék vezetője, Reform (1846) című könyve a korszellem legjobb kifejezője.
1848-ban az első magyar felelős kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. Széchenyivel és Deákkal a mérsékelt politika híve volt. A Batthyány-kormány szeptember 11-i lemondása és Lamberg gróf, királyi biztos szeptember 28-i meggyilkolása után – elrettenve a várható eseményektől – emigrált.
„Sokszor tapasztaltam, hogy a gyűlölet általján véve erősebb s tartósabb szenvedély a szeretetnél, főképp nálunk, magyaroknál, kiknél a honszeretet akkor legnagyobb, ha küzdelemmel jár, s elleneink gyűlöletével párosulhat.”
Münchenben a nemzetek és az emberiség fejlődési tényezőit kutatta, ennek eredménye lett elméleti munkája, A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra, mely 1851-54-ben magyarul és németül jelent meg.
