320 éve, 1703. február 18-án halt meg a kisázsiai Nikomédiában Zrínyi Ilona, Munkács hős védője, II. Rákóczi Ferenc fejedelem édesanyja.
Zrínyi Ilona 1643-ban (1643 vagy 1652-1703 körül született) Ozaly várában, a kor egyik leggazdagabb és leghíresebb főnemesi családjában. Apja, Zrínyi Péter horvát bán, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós testvére, anyja, Frangepán Katalin grófnő volt. Ilona – neveltetésének megfelelően – több nyelven beszélt és olvasott, s hithű katolikus lett. Apja a törökellenes harcokban többször kitüntette magát, anyja 1664-ben – sógora kérésére – a magyar főurak nevében Velencében folytatott tárgyalásokat.
Zrínyi Miklós halála után testvére, Péter lett a horvát bán, aki feleségével együtt belebonyolódott a Wesselényi-féle összeesküvésbe, sőt Wesselényi Ferenc nádor halála után ő lett annak vezetője. A bécsi udvar 1670-ben letartóztatta, 1671-ben Bécsújhelyen kivégeztette, vagyonát elkobozta, feleségét pedig a grazi domonkos rendi zárdába internálták.
Zrínyi Ilona ekkor már férjes asszony volt: 1666-ban – nem szerelemből, hanem politikai érdekek miatt – férjhez ment felsővadászi I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemhez. Rákóczi szintén részese volt a Wesselényi-összeesküvésnek, fegyverbe is szólította a felvidéki nemességet, de Zrínyi Péter elfogásának hírére letette a fegyvert. Neki nagyobb baja nem esett, anyja, Báthori Zsófia 300 ezer forint ellenében kijárta számára Bécsben a kegyelmet. A házasság nem volt boldog, de két gyermek született belőle: 1672-ben Julianna, majd 1676-ban Ferenc – az ő születése után nem sokkal I. Rákóczi Ferenc meghalt.
Ilona ettől kezdve egyedül irányította birtokait, és azt is sikerült elérnie, hogy ő legyen gyermekeinek gyámja. Fiatal özvegyként ismerkedett meg a nála tizennégy évvel fiatalabb Thököly Imre késmárki gróffal, akivel hamar egymásba szerettek. A daliás Thököly a bujdosó kurucok élén, török támogatással harcolt a Habsburgok ellen, s bár 1682-ben a szultán királyi címet adományozott neki, ő csak a Felső-Magyarország fejedelme titulust használta.
Zrínyi Ilona és Thököly Imre 1682-ben kötöttek házasságot, s ezzel a mérhetetlen Rákóczi-birtokok is a függetlenségi harc bázisává váltak. A török – és ezzel együtt Thököly – csillaga azonban már leáldozóban volt. A Bécs sikertelen, 1683-as ostroma után indult Habsburg-hadjárat egyre kisebb területre szorította vissza a kurucokat. Thökölyt a török is cserbenhagyta, a váradi pasa 1685-ben lefogatta. Ugyan rövid idő múlva szabadon engedték, de helyzete megrendült, híveivel kiszorították az országból.
A magára maradt Zrínyi Ilona 1685-ben Munkács várába vette be magát, amelyet három évig védett hősiesen: páncélba öltözve járta a falakat, lelkesítette a védőket. Az egykorú leírások szerint Zrínyi Ilona a legnagyobb ágyútűzben is megjelent a falakon, buzdított, dicsért és jutalmazott, miközben süvítettek mellette a golyók. A túlerő végül győzedelmeskedett, s 1688-ban kénytelen volt a várat feladni. Ekkor a bécsi udvar elszakította gyermekeitől, őt magát az Orsolya-szűzek zárdájába internálták.
Zrínyi Ilona és két gyermeke, Julianna és Ferenc Bécsbe került. Az anyát elszakították gyermekeitől, életében ekkor látta utoljára fiát, II. Rákóczi Ferencet. Ilona tulajdonképpen házi őrizetben volt, de szabadon levelezhetett, bizonyos cenzúrával még férjének, Thököly Imrének is írhatott.
Közben a Törökországba bujdosott Thököly 1690-ben betört Erdélybe, ahol fejedelemmé is választották, de két hónap után alulmaradt Lajos badeni őrgróf csapataival szemben. A harcok azonban annyi sikerrel jártak, hogy két fogságába esett császári tábornokért sikerült feleségét kicserélnie. Zrínyi Ilona és Thököly Imre tervezgették, hogy magyar főidre léphetnek majd a kurucok élén, de ez többé nem adatott meg a számukra. Thököly ezután a török seregben harcolt tovább, de az 1699-es karlócai béke hivatalosan is száműzöttnek nyilvánította, a szultán a kisázsiai Nikomédiát jelölte ki tartózkodási helyéül.
Zrínyi Ilona elkísérte férjét a száműzetésbe, 1703 januárjában az elhatalmasodó tüdőbaj ágynak döntötte, és nem tudott felépülni, hatvanéves korában, 1703. február 18-án halt meg. Már nem érhette meg a fia vezette szabadságharc kitörését. Férje, Thököly Imre 1705-ben hunyt el, őt köszvénye akadályozta meg abban, hogy bekapcsolódjék a harcokba. Thököly és Zrínyi Ilona hamvait 1906-ban hozták haza. Zrínyi Ilonát a kassai dóm Rákóczi-sírboltjába, fia mellé temették.
A száműzött kurucok sírjának feliratában a következőket mondták Zrínyi Ilonáról:
„Itt nyugszik hősies fájdalmai után Zrínyi Ilona, a férfias lelkű nő, nemének és századának dicsősége; a Zrínyi és Frangepán családok utolsó dísze; Thököly, előbb Rákóczi fejedelemnek, mindkettőhöz méltó neje, rangja által kitűnő a horvátok, erdélyiek, magyarok és székelyek között; nagy tettei által híresebb az egész világ előtt.”
