Négyszázötven éve, 1566. szeptember 8-án esett el a török által ostromolt Szigetvár, s halt hősi halált a rommá lőtt várból kirohanó védők élén gróf Zrínyi Miklós.
A horvát-magyar Zrínyiek családfája az Árpád-korig vezethető vissza, a nagyhatalmú dalmáciai Subic grófokig. Nagy Lajos királytól kapták a dalmáciai Zrinj várát, a család ezen ága ettől kezdve nevezte magát Zrínyinek. (A horvát történelemben Zrinski néven szerepelnek; a költő és hadvezér Zrínyi Miklós öccse, a Bécsújhelyen kivégzett Zrínyi Péter Petar Zrinski néven a horvát irodalom klasszikusa.)
Zrínyi Miklós 1508 körül született, apja a mohácsi csata után Habsburg I. Ferdinánd híve lett. 1529-ben kitüntette magát a török által ostromolt Bécs védelmében, 1542-ben 400 horvát harcosának beavatkozásával mentette meg Pest alatt a súlyos vereségtől a császári sereget. Szolgálataiért – a Zrínyiek közül elsőként – horvát bán lett, még abban az évben Somlyó mellett fényes győzelmet aratott a török felett. 1543-ban vette feleségül Frangepán Katalint, aki hatalmas birtokot hozott a házasságba. Miután 1546-ban I. Ferdinánd érdemei jutalmául neki ajándékozta egész Muraközt, Csákvár várával, Zrínyi már inkább magyar, mint horvát főnemes lett.
Zrínyi egyszerre volt féktelen kiskirály és a honvédelem példás bátorságú hőse, aki 1556-ban Babocsánál ismét megverte a törököt. Mivel azonban Ferdinánd már nem bízott benne és a horvátok is zúgolódtak, amiért a magyarokért harcol, 1561-ben lemondott horvát báni tisztségéről, s Szigetvár kapitányának nevezték ki.
1562-ben meghalt Nádasdy Tamás nádor, a törökverő társ, s a védelem megszervezése érdekében a király Zrínyit 1563-ban dunántúli főkapitánnyá tette, hisz vitathatatlanul ő volt a legtapasztaltabb katona a törökellenes harcokban. Az 1556-ban szinte rommá lőtt várat helyrehozták, Paolo Mirandola itáliai építész tervei szerint erős olasz bástyás földvárrá építették ki. Mitták Ferenc történész írásai szerint Zrínyi Miklós is sok figyelmet fordított az 1560-as évek elején a megerősítésre. Szigetvár tulajdonképpen több lépcsőből álló erődítményrendszer volt: a legbelső várhoz csatlakozott a középső vár (együtt: belső vár); vizesárokkal, külön kapuval elválasztva következett a külső vár, majd ehhez elővárként épült az Óváros és az Újváros palánkja. A várat a felduzzasztott Almás-patak szinte megközelíthetetlenné tette. Az ostromló csak az Óvárosból kivezető duzzasztógát átvágása, a víz leeresztése után közelíthette meg a várat.
1563-ban bandérium élén vett részt Miksa királlyá koronázásán, abban a reményben, hogy elnyerheti a megüresedett nádori méltóságot. 1564-ben ismét megnősült, a cseh Rosenberg Éva grófnőt vette el. 1566 elején, mivel az udvartól támogatást nem kapott, tiltakozásul lemondott a szigetvári kapitányságról, majd mégis visszavette, amint híre kelt, hogy I. (Nagy) Szulejmán török szultán ismét Magyarország ellen készül. A szívós és sikeres ellenállás érdekében 6 ezer főnyi őrségre jelentett be igényt, de végül 2500 magyar és horvát katonája lett.
A százezer fős török fősereg 300 ágyúval 1566. augusztus 5-én érkezett a szultán által „vakondtúrásnak” titulált vár alá. Szigetvár tíz éve volt tüske a török körme alatt, amióta 1556-ban egy sikertelen ostrom után tízezer halott maradt falainál. Zrínyi lehetőségeihez képest megerősítette, olaszbástyás földvárrá alakította a várat, a 2500 védő azonban a szokatlanul forró nyárban már elvesztette egyik fő fegyverét: a várat övező mocsarak kiszáradtak, a maradékot az ostromlók viszonylag gyorsan lecsapolták.
A védhetetlen újváros két nap alatt esett el, az óváros és a mellette álló magaslaton fekvő vár azonban ellenállt, ágyúik súlyos veszteségeket okoztak a török táborban. A szerb származású Ahmed Sokolovic nagyvezír ekkor a megadásért cserébe felajánlotta Zrínyinek Horvátországot és Szlovéniát. Zrínyi nemleges válasza után a török négy nap és éjszaka lövette a várat, miközben az aknászok alagutak fúrását kísérelték meg. A falak védelmére kevés volt az ember, ám a lelkesedés és hősiesség megtette a magáét. Az ostromlók mind súlyosabb veszteségeket szenvedtek, élelemhiány és vérhas tizedelte őket. Az időből is egyre jobban kifutottak, bár augusztus 21-én elesett az óváros és a védők a várba szorultak vissza.
A várárok vízének lecsapolása, az ostromépítmények elkészülte alatt négy napig halálos csönd telepedett a környékre. A török augusztus 26-án támadott, ám a védők kitartottak, a csatamezőn holtan maradt Ali budai pasa és a török tüzérség vezetője is. A tomboló Szulejmán augusztus 29-én, a mohácsi csata negyvenedik évfordulóján személyesen irányította az újabb általános rohamot, ám hiába: az ostromlók több ezer halottat vesztettek és fogságba esett a janicsáraga is. A szultán a kudarcot látva állítólag sírva fakadt, még lováról sem tudott leszállni. Szeptember 5-én aztán a török aknászok sikerrel jártak, hatalmas robbanások rázták meg a várat. A megrongálódott falon janicsárok ezrei nyomultak át, ám Zrínyiék a rést törökök hulláival torlaszolták el.
A hetvenkét éves I. Szulejmán 1566. szeptember 6-án meghalt, bár hivatalosan még három napig élt: sőt a harci morál növelése érdekében a halott uralkodót díszruhában egy székbe ültették és elvonultatták előtte a sereget. (A halálhírt csak a vár eleste után jelentették be.)
A rommá lőtt belső várba visszaszorult, reménytelen helyzetbe került védők esküjükhöz hűen felkészültek a halálra. 1566. szeptember 8-án páncél helyett ünneplőbe öltöztek, Zrínyi maga maréknyi aranyat tett zsebébe – mint mondta, temetésére. Ezután kinyittatta a kaput, a várhídon tülekedő ellenségtől két szögekkel töltött ágyú tisztította meg az utat. A megmaradt 300 ember kirontott a várból, élükön Zrínyi egyik kezében zászlóval, a másikban karddal. A kézitusában Zrínyit két golyó mellen találta, egy nyílvessző szemébe fúródott, a többi védő is elesett, csak hárman maradtak életben. Zrínyinek a nagyvezér fejét vetette, majd a budai pasa közvetítésével eljuttatta a királyhoz. A fejét később Zrínyi György, a hős fia Csáktornyára szállíttatta, és a pálosok kolostorában temettette el. Zrínyi holttestét Musztafa pasa, a hős egykori hadifoglya temettette el katonai pompával, valahol a vár környékén.
Az ostrom utolsó mozzanataként törökök ezrei özönlötték el a várat Zrínyi kincsei után kutatva, amikor egy elrejtőzött fiatal magyar nő felrobbantotta a föld alatti lőszerraktárt, a romok 3 ezer janicsárt temettek maguk alá. Szigetvár ostroma összességében 2500 magyar és 25 ezer török életet követelt.
Zrínyi hősi halála azóta is a hűség és a hazaszeretet példája, unokája, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művében állított neki méltó emléket. Kirohanása több festményt és irodalmi alkotást ihletett, Mikszáth Új Zrínyiászában a nagy előd és a törpe utódok szembeállításával mondott ítéletet saját koráról. A hős várvédők tiszteletére minden év szeptemberében megemlékezést tartanak Szigetváron, ahol 1994 óta magyar-török emlékpark is áll, benne Szulejmán és Zrínyi szobrával.
