Április elsején ugratták és ugratják ma is egymást a felnőttek, de a gyermekek sem maradnak ki a tréfálkozásból. A beugratottat ma is csúfolják: április bolondja, május szamara!
Április elseje hagyományosan a bolondok, a bolondozások napja, amikor bárki a legképtelenebb tréfát űzheti embertársaival. Ezen a napon (is) ajánlatos még a sajtó, a rádió, a televízió és a világháló híreit is fenntartással kezelni.
Április bolondja
Május szamara,
Fölnézett a toronyba
Megnézte, hogy hány óra:
Féltizenkettő,
Bolond mind a kettő!
Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1-jén tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. A szokás eredete homályba vész. A legelterjedtebb magyarázat szerint a bolondok napja a középkori Franciaországból származik, ahol az év április elsején kezdődött, és ezen a napon az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. 1564-ben IX. Károly január 1-jére helyezte át az újévet, a rendelkezést azonban csak lassan fogadták el, sokan április elsején is küldtek ajándékokat. A kettős költség miatt ezek szép lassan tréfás semmiségekké, meglepetésekké változtak: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg.
Egyesek ezt a napot az ókori Saturnaliák folytatásának tekintik, mert a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga egy napra szerepet cserélt. Mások szerint a szokás valóban az ókori Rómából származik, de a szabin nők elrablása ihlette: Romulus ugyanis az áprilisi Neptun-ünnepre hívta a szabinokat, akiket aztán becsaptak, elragadták lányaikat és asszonyaikat.
