Hamvazószerda ünnepével elbúcsúzunk a farsangtól és megkezdjük a húsvétra való felkészülést, a negyvennapos böjtöt, amit nagyböjtnek nevezünk.
Hamvazószerda, a katolikus vallásban a húsvét előtti nagyböjt kezdete, amely az idén február 13-ra esik. A hamvazószerda a farsang és a húsvét közötti választónap: az előtte lévő farsangvasárnapot farsanghétfő, majd húshagyókedd követi. Ez a nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak első napja, megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról. Az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik), utalásul arra, hogy a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelőznie húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét, mivel az Egyház nem tekinti böjti napnak a vasárnapokat.
„A mesékben Csillaganyót – ez a Vénusz neve –, a Nap és a Hold társnőjét, gyakran Szélanyó képviseli, s pl. a csengeri, gyügyei templomok mennyezetkazettáin is „Szél” feliratú Csillag szerepel a Nap és a Hold társaságában. (A csillag, ha magában áll, s különösképpen, ha 5 vagy 8 ágú, rendszerint „a” Csillagot, azaz a Vénusz bolygót ábrázolja.) E hiedelem alapja az, hogy a Vénusz, az esthajnalcsillag hajnalban és este ragyog az égen, akkor, amikor feltámad és elül a szél. A néphit szerint az alkony pírja (Venus bíbor palástja) másnapra szelet jelez.” (Jankovics Marcell)
A hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. A 7. századtól vált szokásossá a bűnbánati felkészülés: az ókereszténység idején hamvazószerdán a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba.
Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa elrendelte a hamvazkodást a hívek számára a bűnbánat látható jeleként. Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokukra rajzoltak hamuból keresztet; ma az utóbbiból áll a szertartás mindkét nem számára. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, és azzal keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel”. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet. Mivel a régi korokban nemcsak a mulandóság jelképe, hanem mosószer és a szappan alapanyaga is volt, ezért egyszerre a gyász és a tisztaság jelképe.
„Egy alkalommal azonban nagy tömeget, szokatlan ünnepséget találtunk a kis kápolnában. Mindenütt virágdísz, középen egy dobogó, leterítve szőnyeggel, és körben a dobogó szélén térdelt egy csomó gyerek. A kis pesztra, aki húgomat és engemet sétáltatni vitt, megörült, minket is gyorsan odatérdeltetett, ő maga mögénk térdelt, és meleg szemmel nézte, hogy lám, milyen szerencsés pillanatban sikerült a gyerekeket idehozni. Alighogy összetettük a kezünket, már jött is a pap bácsi, pompás ruhában, mellette egy ministráns fiú vitte a hamus tálat, abba belenyúlt a pap bácsi, és minden egyes térdelő gyerek homlokára hamuval keresztet rajzolt. Hamvazkodás volt. Csodaszép volt ez, pap, virág, hamu, barlang, annyira tetszett nekem, hogy sajna, tetszésemnek otthon is hangot adtam. Rögtön ellocsogtam a hamvazkodást, aminek némi következményei lettek. Apám komor szomorúsággal mondta Uluskának, az aranyos kis pesztrának, nézze, édes fiam, mi protestánsok vagyunk, reformátusok, ne vigye a gyerekeket katolikus szertartásra. Uluska nem vette szívére a dolgot, inkább olyasmi látszott az oldalpillantásában: szegény, pogány kölykök, legalább kaptak egy kis áldást. Mindenesetre a hamvazkodás gyönyörű volt, a kis pesztra édes, és a barlangkápolna mesebarlang.” (Nemes Nagy Ágnes: Barna, világoskék – részlet)
Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. vatikáni zsinat (1962-1965) óta – a nagypéntekkel együtt – szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor naponta csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni. A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell.
A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás azokat is elkerülje. A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve „semmihét”, „csonkahét” volt, egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték „kövércsütörtöknek” vagy „zabálócsütörtöknek”. Ezen a napon ismét szabad volt húst fogyasztani, sőt bizonyos területeken a csütörtöki torkoskodás „kötelező” volt, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot.
Hazánkban évek óta ezen a napon rendezik a Torkos Csütörtök akciót. A magyar gasztronómiát népszerűsítő akcióra idén azonban a néphagyománytól eltérően nem a hamvazószerdát követő csütörtökön került sor, hanem január 31-én, mivel az étterembe járás szempontjából szintén népszerű Valentin (Bálint) nap és a Torkos Csütörtök egy és ugyanazon napra esett volna.
