Kezdetben csak a fenyőhalmok jelezték az ünnep közeledését az utcákon, de mellettük a feldíszített városokban már igen hamar megjelentek az ajándékárusok is. A képek mesélnek advent idején is.
„Áhítatom, sóvárgásom gyermeki volt és teljes, ajándéknak számított a hazaérkezés, a betoppanás, a sült kalács illata és anyám öröme! Nem tudom, milyen volt a gazdagok karácsonya, ma sem nagyon érdekel. Csak azt tudom, hogy milyen volt a szegényeké. Én úgy éreztem, s ma is úgy érzem derűsen, hogy tökéletes volt. A legtöbbet kaptuk, adtuk: a szeretetet!” (Csukás István: Szegények királya lettél)
Ma már Mikulások (vagy télapók) járják az utcákat, nagy áruházak emeleteit, és a betévedő gyerekeket vágyaikról faggatják, de úgy, hogy a gyerek kezét fogó szülő is hallja a választ, s lehetőleg ott helyben meg is vegye, amit a gyerek kér. A városok fényárban fürdenek. Ezer és ezer villanyégő díszíti a főutcák fáit, hatalmas utcai karácsonyfák varázsolják ünnepivé a tereket.
Az ünnepi előkészület kikerült a lakások falai közül, szélesebb körben, a városok, falvak, patetikusnak tűnik, de az ország lakói együtt várják a karácsonyt. December 24-én aztán kihalnak az utcák, leállnak a kivilágított buszok és villamosok, hogy vezetőik is hazamehessenek ünnepelni. Bezárnak a cukrászdák, a szórakozóhelyek, mindenki siet haza a családjához, és ha valaki ilyenkor még az utcán sétáltatja a kutyáját, láthatja, ahogy az ablakok mögött a karácsonyfákon felvillannak az égők.
