A lányok, a lányok, a lányok angyalok…? Bár gyakran tagadjuk, ragaszkodunk hagyományainkhoz, ünnepeinkhez, szeretjük, ha egy-egy nap külön figyelmet fordíthatunk az anyákra, a gyermekekre, a férfiakra, a családra, vagy éppen a nőkre.
„Szerelmes vagyok, mint egy ifjú, aki csodálatosnak, mámorítónak érzi a nők illatát, különös zenét hall minden asszonyhangban, megbolondult egy meleg kézfogástól, és napokig elgondolkozik a női hajszálak göndörödésén.” (Krúdy Gyula: A nő varázsa)
Egy kis nőnapi történelem
Hiába a jogegyenlőség, ha ez nem jelenti az esélyek egyenlőségét. 1909-ben az Amerikai Szocialista Párt február 28-át tette meg nemzeti nőnappá, s 1913-ig e napon tartották az ünnepet. Az 1910-ben Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy évente rendezzenek világszerte nőnapot. A Nemzetközi Nőnapot 1914-ben tették március 8-ra a New York-i textilmunkásnők. 1857-es sztrájkjának – más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben meghalt 129 munkásnő – emlékére.
A legtöbb országban ekkortájt erősödtek föl a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére. A nemzetközi nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett, s akkoriban a nők választójogának megszerzése kapott kiemelt hangsúlyt. (Finnországban a nők már 1906-tól szavazhattak, Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, a franciaországi és az olaszországi nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, liechtensteini nők csupán 1984-től.)
Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-diktatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált.
Az ünnep a részint elért eredményeknek is köszönhetően sok helyen elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét, s jobbára virággal, apró ajándékokkal ünneplik. Igaz az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesebb jobban keresnek. A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik bérkülönbség, noha 1975-ben irányelv tiltott meg minden díjazásbeli megkülönböztetést, ezért 2009 márciusában az Európai Bizottság kampányt indított a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséért.
Török Sophie: Nők az irodalomban
(részlet)
„Angliában és Amerikában sokszorosan több nő űz irodalmat, mint férfi, de a nagy műveket mégis férfiak írják s oly jelentékeny női név, mint Virginia Woolf még csodált ritkaság. Ha a legmagasabb irodalom igényeivel mérünk, mi magyarok is a kiváló férfiakéval egy sorban csak egy női nevet, a Kaffka Margit nevét szoktuk emlegetni (noha az élők közt is akad az elbeszélő prózának néhány kiváló női munkása, például Reichard Piroskára, Szenes Piroskára, Bohuniczky Szefire gondolok).
De nem hiszem, hogy ez az alacsonyabb-rendűség a női species alapvető tulajdonsága. Nők rossz művei olykor kísértetiesen hasonlítanak férfiak rossz műveihez. S nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a konyha és gyerekszoba túlzott közelsége a tapasztalás szerint, akármennyire angyali hivatás is, nem okvetlen, s nem minden esetben gyakorol jótékony hatást az emelkedni vágyó szellemre.
Egy Beethoven a nőnemben éppen oly lehetetlenség, mint Shakespeare – mondja Gyulai. Ily nagy női nevet csakugyan nem tudunk felmutatni, de a nőknek mégis legfőbb érdekük, hogy ne csak eltűrjék, de megköveteljék a kritikától s önmaguktól is a legmagasabb mérték igényeit. Amíg elfogadjuk, vagy éppen elvárjuk a «fórt» mint nemünknek járó jogos könnyítést, addig «Írónők» maradunk, kirekesztett kaszt, s holt ág az irodalom folyamában.”
Magyarországon az azonos felkészültségű, azonos munkakörben dolgozó nők 8-11 százalékkal kapnak kevesebb fizetést, és ez a különbség a gyermekek számával egyre nő: egy kétgyerekes nő már 25 százalékkal kevesebbet keres, mint egy azonos beosztásban dolgozó férfi. A világ számos pontján még rosszabb a helyzet.
Sok helyütt e napon a nők elleni erőszakkal szemben emelik fel szavukat civil szervezetek, mert véleményük szerint a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció áldozatait a jog nem védi kellően, és e cselekmények elkövetői továbbra is jórészt büntetlenül maradnak. Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet ezért azt követeli, hogy állítsanak fel egységes és erős női ENSZ-ügynökséget, amely biztosítaná, hogy a nők a világ minden részén a gyakorlatban is élvezhessék jogaikat.
