Pészah ünnepe a tavasznak, az árpa kalászba-szökkenésének és ugyanekkor ünnepe a szabadságnak, a zsidó nép megszületésének.
Ros Hasono mellett egyetlen olyan ünnep, melyre nagy lelki előkészületet kíván vallásunk. Ez a felkészülés már hat héttel az ünnep előtt kezdődik.
Pészah ünnepnapjai niszán hónap tizenötödikétől huszonkettedikéig, míg Izraelben csak huszonegyedikéig tartanak. Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren való átkelésre emlékeztet, emellett a tavasz, a természet újjászületésének ünnepe, ekkor a rabszolgaságból való szabadulásra is emlékeznek, a Gergely-naptár szerint idén április 19-én este kezdődik és április 22-ig tart.
Pészah legfontosabb feladata, hogy emlékeztessen arra, hogy Isten gondoskodott a zsidóságról és kiszabadította őket a rabszolgaságból. A szukottal és a sávuottal együtt ez a három, úgynevezett zarándokünnep egyike, melyen a Szentély fennállásának idején a zsidók Jeruzsálembe mentek, hogy áldozatot mutassanak be. A pészáchi áldozatnak kiemelt jelentősége volt a Szentély-korabeli zsidóságban.
A pészah és a keresztény húsvét kezdetben egybeesett, majd a II. századtól a húsvét egy héttel a zsidó ünnep utánra került. A két ünnep formális szétválasztását 325-ben a niceai zsinat végezte el. Magyarországon, Erdélyben a XVI. században jött létre a székely zsidózók, a szombatosok hitfelekezete, akik megtartották a zsidók egyiptomi kivonulásának ünnepét, amelyet „pogácsás ünnepnek” neveztek, s megülték a széderestet is.
