Pünkösd a húsvét szombatját követő 50. nap. „Már a XVI. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat.”
Pünkösd a húsvét szombatját követő 50. nap. Innen ered a neve a görög pentecostes (= ötven) szóból, amelyből a magyar pünkösd szó is származik. Eredetileg a befejezett aratás meghálálásának napja volt, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált. A II. századtól kezdve a keresztény vallás is átvette ezt az ünnepet. A katolikus egyház a Szentlélek eljövetelére emlékezik ezen a napon, majd az ünnep tartalmához később hozzákapcsolták az egyház megalapításának ünnepét is.
[Két szál pünkösdrózsa …]
Két szál pünkösdrózsa
Kihajlott az útra;
El akar hervadni;
Nincs, ki leszakítsa.
Nem az ám a rózsa,
Ki a kertben nyílik,
Hanem az a rózsa,
Ki egymást szereti!
Nem szeretlek másért:
Két piros orcádért;
Szemed járásáért,
Szád mosolygásáért.
„A rózsa is részben a tavaszi vegetáció jelképe, részben erotikus vagy vallásos szimbólum. Számos szertartásos énekben és játékdalban előfordul Szent Erzsébet neve is. Talán az ismert rózsa-csodához asszociálva került a tavaszi énekekbe. Szerepe általában az, hogy leánynézőbe jön.
A rózsa főként a pünkösdi énekekben jut fontos szerephez.” (Dömötör Tekla: A népszokások költészete. Növényi jelképek)
A húsvét utáni ötvenedik napon ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét (protestáns megfogalmazásban a Szentlélek kitöltését), egyben az egyház születésnapját, azaz pünkösd napját. Hagyományosan pünkösd előtti szombaton tartják a csíksomlyói búcsút.
A termékenység, az újjászületés és a párválasztás ünnepe
„A pünkösdi király-választás szintén a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. Már a XVI. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. A XVI–XIX. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. A XVI. századi észak-magyarországi zsinati határozatok többször is megtiltják, hogy régi szokás szerint királyt válasszanak, táncoljanak pünkösd napján. E tilalmakból kiderül, hogy magyaroknál és szlovákoknál egyformán népszerű volt a szokás. (…)
Századunkban a versennyel választott pünkösdi király eltűnt, Nyugat-Dunántúlon azonban néhány évtizede még zöld lombokba burkolt vagy lombvázba bújtatott gyermekek alakoskodtak pünkösdkor. Sopronhorpácson törökbasajárásnak nevezték a szokást, és történeti mondát is fűztek hozzá.” (Dömötör Tekla: Magyar népszokások)
CSOÓRI SÁNDOR: KESERŰ, PÜNKÖSD ELŐTTI ÉNEK
Pünkösd jön: szép, borzas ünnep.
A legyőzőim sorban
fönt a hegyeken járnak,
s várják a suhanó, tüzes
lángnyelveket fejük fölé:
a szentlélek-orchideákat.
1993 óta a pünkösd újból kétnapos ünnep Magyarországon. A néphit szerint, ha pünkösdkor szép az idő, jó lesz a bortermés. „Pünkösd napi esésre, ne várj áldást vetésre.” Pünkösdhöz több népszokás is fűződik, ezek közül egyes vidékeken ma is él a pünkösdi királyválasztás. Ilyenkor a falu legényei különböző ügyességi próbákon mérték össze ügyességüket: lóverseny, bikahajsza, bothúzás, rönkhúzás, kakaslövés, kaszálás, stb. A győztes legény egy évig ingyen ihatott a kocsmában, neki tartozott engedelmességgel a többi legény, viselhette a pünkösdi koronát. Uralkodásának rövid idejére utal az irodalomba is átment „pünkösdi királyság” elnevezés.
Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. A több százezer résztvevő jelenlétében megtartott búcsút hagyományosan az erdélyi Csíksomlyó melletti Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó hegy közötti nyeregben tartják.
