„A Gundel vendéglő nagyobb, jobb hírverést biztosít Budapest számára, mint egy hajórakomány turistaprospektus” – így méltatta a New York Times a 140 éve született Gundel Károly séfet. A vendéglőtulajdonos és gasztronómiai szakíró rengeteget tett a magyar konyhaművészet nemzetközi elismeréséért is.
Gundel Károly édesapja révén itta magába a vendéglátás alapjait.
Gundel János 1857-ben, 13 évesen került Budára, és kisvendéglőkben kezdett dolgozni. 25 éves korában nyitotta meg első éttermét, a Bécsi sörházat. Számos vendéglátóipari testület tisztségviselője volt, és a bécsi szelet budapesti elterjesztése az ő nevéhez fűződik.
Gundel János fia, az 1883. szeptember 23-án született Károly pikolófiúként kezdte meg inaséveit az édesapa által igazgatott István Főherceg szálloda éttermében.
Sikerre vitte az ízes magyar fogásokat
Gundel Károly azt a Blasutigh Margitot vette feleségül, akinek egyik rokona III. Napóleon, majd az orosz cári udvar konyhamestere volt.
A megállapodott Károly 1910-ben bérelte ki az állatkerttel egyidőben épített, akkor Wampeticsnek nevezett vendéglőt és Gundelre nevezte át. Ettől fogva az épület nemcsak az étteremnek, hanem az emeleten a Gundel családnak is otthont adott. Azonban az épület a későbbi sikerek ellenére sem került soha a család birtokába, az államtól bérelték.
Gundel Károly legendás vendégszeretetén túl az ízes magyar fogásoknak köszönhette éttermének gyorsan terjedő hírnevét. Később egy családi jellegű vendéglőt is nyitott az állatkert látogatóinak, a Kós Károly tervezte Bagolyvár éttermet.
Gundel olyannyira sikeres lett, hogy 1925-ben a Royal szálló, 1927-től pedig a Gellért szálló éttermének üzemeltetését is átvette a család. A szállókban ugyanis gyermekei, Gundel Ferenc és Gundel Katinka ügyelt a minőségre, míg Gundel Károly – akinek ez az étterem volt az élete – megmaradt a mára a róla elnevezett úton álló városligeti egység igazgatásánál.
A vendéglátás művésze volt
A mesterszakács és kiváló üzletember azonban többre vágyott. Kutatta a magyar konyha eredtét, és küldetésévé vált a magyar ízek nemzetközi megismertetése.
A franciául kiválóan beszélő gasztronómus előbb külföldi lapokban jelentette meg a magyar konyhaművészetet méltató írásait, majd olyan, a gasztronómiában máig klasszikusnak számító könyveket adott ki, mint A vendéglátás művészete és a Kis magyar szakácskönyv, melyeket számos nyelvre lefordítottak.
Gundel Károly zsenije olyan felkéréseket hozott, amelyek tovább öregbítették a magyaros ízek hírnevét a világban. Többek közt III. Viktor Emánuel olasz király, valamint az 1939-es New York-i világkiállítás látogatói is megízlelhették a Gundel étterem főztjét, amit a világkiállítás idején a New York Times így méltatott:
„A Gundel vendéglő nagyobb, jobb hírverést biztosít Budapest számára, mint egy hajórakomány turistaprospektus.”
A magyar ízek szerelemese volt
A magyar ízek szerelemesének nevéhez olyan receptek fűződnek, mint a mai formájában ismeretes palócleves, a Gundel-saláta, a Gundel-fogas és a Gundel-tokány. A Gundel-palacsinta alapjaiban azonban Márai Sándor feleségétől, Matzner Ilonától származik, ugyanis ő kínálta egyszer ezzel a desszerttel Gundel Károlyt. Az édesség lángoló változata emiatt sokáig Márai-palacsintaként szerepelt az étterem étlapján.
A ma ismert Gundel-palacsintarecept ezen a néven 1986-ban a Gundel Ferenc és Gundel Imre átdolgozásában újra megjelentetett Kis magyar szakácskönyvben olvasható először. A legendás étterem máig viseli hírnevének megalapozója, a kitűnő gasztronómus, Gundel Károly nevét, az épület Gundel-házként pedig 2014. óta szerepel a hungarikumok listáján.
