A mediterrán konyha „tartalmas, változatos, kiegyensúlyozott, egészséges és még ízletes is”.
A sokat dicsért mediterrán konyhára jellemző a bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztás, a dió, mandula és mogyoró ropogtatása, a telítetlen zsírsavak, olajok, például az olívaolaj használata a konyhában, valamint az előbbi alapanyagok mellett szerepel, hogy hetenként legalább egyszer halétel is kerüljön az asztalra, és a mérsékelt borfogyasztás sem elkerülendő.
A mediterrán konyha, és azon belül a spanyol a világon a legegészségesebb – állítják a spanyol dietetikus orvosok abban a jelentésben, amelyet Barcelonában tettek közzé. A tekintélyes dokumentum alapja az a 1996-os Barcelonai Kiáltvány a Mediterrán Étkezési Szokásokról, amely szerint „a hagyományos földközi-tengeri konyha hozzájárul a krónikus szívbetegségek, a rák, a cukorbetegség és a súlyfelesleg kialakulásának megakadályozásához – ezek a betegségek a fejlett országok lakosságának nagy részét fenyegetik”.
A mediterrán konyha alapvető jellegzetességei: a gabonafélék és származékaik (tészta- és kenyérfélék, továbbá rizs), illetve zöldségfélék, saláták, gyümölcsfélék, olajos magok, hüvelyesek bősége, amit a hal, a baromfi, a tojás, a tejtermékek és mértékletesen a húsfogyasztás egészít ki. Alapvető az olivaolaj használata, és az étkezést kísérő, mértékletes vörösbor fogyasztás.
Az olivaolaj – amelyet a minden nap fogyasztott, friss saláta ízesítésére préselt, vagyis „szűz” formájában használnak, sütéshez is kiválóan alkalmas, mert „kivonja” a húsból az állati zsírokat, és növényiekkel helyettesíti azokat. „Az olivaolaj a jelenleg ismert zsiradékok közül a legegészségesebb a szívre és az érrendszerre” – fogalmaz José Mataix táplálkozási szakember.
Az étkezés alatti borozgatás – amely a mediterrán étkezési szokások egyik alapköve – szintén nagyon egészséges. A szakemberek egy-két pohár vörösbor elfogyasztását ajánlják az ebédhez és a vacsorához: ez kifejezetten jó hatással van a szívre és az érrendszerre.
Az egészséges életmódot biztosító étrend összetevőit piramis – formában mutatta be az ABC spanyol lap. A piramis alján foglalnak helyet a gabonafélék, a tetején pedig a hús, amelyet a szakemberek tanácsai szerint csupán havonta egyszer ajánlatos fogyasztani. Spanyolországban minimális a sertéshús fogyasztás.
A sertésből – a szakemberek szerint – csak a spanyol szokások szerint tartósított sonka az egészséges. (A sertés hátsó combját sóval bevonva szárítják, főzés és füstölés nélkül.) Az így tartósított sonka 50 százalékkal több proteint tartalmaz, mint a friss hús. Nagyon egészséges a spanyolok ama szokása is, hogy az étkezéseken kívül fogyasztott bort vagy sört valamilyen harapnivalóval kísérik: általában olajos magokkal. Nyolc-tíz szem mandula fehérjetartalma egy szelet húsénak felel meg, és sokkal egészségesebb, mivel nem állati, hanem növényi zsírokat tartalmaz.
Spanyolországban nagyon elterjedt a halfogyasztás: a halakat nem rántva, hanem roston készítik el. Mivel az éghajlat rendkívül előnyös, és a saláták és a zöldségfélék ára az év során alig változik, ezek fogyasztása is rendszeres. A nyarat kivéve egész évben hetente többször fogyasztanak hüvelyeseket: lencsét, babot és csicseriborsót, amit zöldséggel készítenek el. A főzeléket nem rántják be, és egyáltalán nem szokás az ételeket lisztes mártással készíteni. A zöldségféléket csak párolják, és egy kis olivaolajjal ízesítik.
Desszertként általában gyümölcsöt fogyasztanak a spanyolok, és nagyon sok gyümölcslét isznak. Szokás, hogy reggel éhgyomorra megisszák egy-két naracs frissen kicsavart levét: ez kitűnő „orvosság” a székrekedés ellen. A spanyolok szeretnek enni, és az étkezések általában hosszabb ideig tartanak, mint máshol. Az étek csak akkor válik javunkra, ha örömmel fogyasztjuk” – hangzott a dietetikus szakemberek jelentésének végkövetkeztetése.
