Honoré de Balzac a francia regényírás egyik legnagyobb alakja amilyen szenvedélyes életet élt, olyan szenvedélyesen szerette a finom ételeket. Közismert, hogy több ízesen fűszeres étel is a nevét viseli.
1799. május 20-án született Toursban és 1850. augusztus 18-án halt meg Párizsban Honoré de Balzac francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek és legnagyobb mestereinek egyike, akinek neve a világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel, és akinek neve minduntalan felmerül az ínyenc írók listáján.
„Ez az élet, ilyen a valóságban. Nem szebb, mint a konyha, ugyanolyan büdös, és aki főzni akar benne, bizony bepiszkítja a kezét, az a fontos, hogy utána meg tudjon mosakodni: ez korunk erkölcse.” (Honoré de Balzac: Goriot apó)
Sajátos életformát alakított ki vagy utazott nagyvilági életet élve bejárta egész Európát, vagy bezárkózott otthonába és fáradhatatlanul írt, napi tizenkét-tizenhat órát, este nyolckor lefeküdt, éjfélkor felkelt, barátkámzsájában íróasztala mellé ült és folytatta az írást. Munka közben töméntelen feketekávét fogyasztott, rengeteget dohányzott, élni, barátaival találkozni nem ért rá máskor, mint a néhány délutáni órában, amely szabadon maradt. Lelkében elmosódtak a valóság és a regényeiben megteremtett világ határai, regényalakjait gyakran összetévesztette élő emberekkel.
„Este hat vagy hét órakor fekszem, mint a tyúkok, éjjel egy órakor felkeltetem magam és nyolcig dolgozom, ekkor megint alszom másfél órát, eszem egy keveset, lehetőleg kevéssé tápláló ételt, iszom egy csésze tiszta kávét, s aztán megint nekiülök munkámnak négy óráig. Ekkor megfürdöm, látogatókat fogadok vagy elmegyek hazulról, s vacsora után lefekszem.”
Sorra publikálta regényeit, köztük remekműveket is (Goriot apó, Elveszett illúziók). Az 1830-as évek elején megismerkedett Hanska grófnéval, egy lengyel nagybirtokos Ukrajnában élő feleségével, aki – futó kalandok mellett – élete nagy szerelme lett. Egészségtelen életmódjához hozzátartozott a falánkság is; Balzac imádott enni, a társaságban mindenki tudta róla, hogy soha nem ad az asztali etikett írott és íratlan szabályaira.
Amikor 1941-ben a grófné özvegyen maradt, megkérte a kezét, de az esküvőre csak 1850-ben került sor Bergyicsevben. Májusban súlyos betegen tért vissza Párizsba, augusztus 22-én halt meg. Temetésén Victor Hugo mondott gyászbeszédet: „Roppant küzdelmet vívott a modern társadalommal. Ábrándokat tépett szét, reményeket oszlatott el, álarcokat szakított le.”
Angolna Balzac-módra
Hozzávalók: 1 db angolna (kb. 1,5 kg), 50 dkg paradicsom, 20 dkg liszt, 2 db gyöngyhagyma, 2 dl olívaolaj, 2,5 dl vörösbor, 3 dl húsleves, 1 db citrom, 3 gerezd fokhagyma, só, bors ízlés szerint.
Elkészítés: A megtisztított angolnát 5 cm méretű darabokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd 10 percig állni hagyjuk. Ezt követően lisztben megforgatjuk, és forró olajban megpirítjuk. A paradicsomot lehámozzuk, magját eltávolítjuk, feldaraboljuk és hozzáadjuk az apróra vágott gyöngyhagymát és fokhagymát.
Lepirítjuk, belehelyezzük az angolnadarabokat. Ezt követően felengedjük borral és húslevessel, majd 20 percig gyenge lángon dinszteljük. Ekkor kiszedjük belőle a halhúsdarabokat és melegen tartjuk, a levet pedig mintegy a felére beforraljuk és citromlével ízesítjük. Az angolnadarabokat az így nyert mártással leöntve tálaljuk.
Sör nem ajánlható bor után, viszont egy könnyű vörösbor biztosan előhozza a sült hal zamatát. Ha valamivel zsírosabb az angolna, akkor egy kissé csersavasabb vörösbor is finom lehet hozzá.
